Húsvéti kavalkád és csillaghullás Ózdon

Április 16.
A Grepton Rali-Túra Bajnokság versenyzői idén Ózdon kezdhették meg a pontgyűjtögetést. A VII. Suzuki Kaiser Ózd Rali előtt még az időjáráson aggódtunk, majd, hogy a Béres család jön-e, végül pedig a fejünket vakartuk szájtátva, hogy milyen csodát műveltek a BMW-k a hétvégén...

De menjünk sorban!
Szombaton még hűvösre, de ragyogó napsütésre ébredt a BAZ megyei környék. A szervizesek pakolászással, a versenyzők pályabejárással múlatták az időt: vasárnap két szakasz várt három körben a mezőnyre. A korábban hagyományosnak számító királdi körgyors idén elmaradt, de egy részén továbbra is autózhattak a környék kedvelői.

Az első szakasz Sáta és Ózd között futott lefelé. Jó részét az elmúlt három évben már megismerhettük ezt az ózdi túra-futamokon, csak éppen eddig visszafelé száguldoztak rajta az autók - írom a száguldozás szót bátran, hiszen a gyengébb autóval indulók is élvezhették az új irányt. Ám a gyors nem ért véget a szokásos sátai elágban, hanem Királd felé fordulva, egészen a Kiskapudi tetőig tartott. Így tehát egy tíz kilométeres, technikás gyorssal kezdtünk, de a folytatás sem volt éppen sétagalopp. A másik szakasz szinte rögtön az első vége után kezdődött, alig pár száz méter etappal. A szokottól eltérően a királdi elágazóban, vagy Tökszögben, ki hogy ismeri, nem kanyarodott a szintén tíz kilométeres pálya Királd felé hanem úgy, mint öt éve, áthaladt Borsodbótán, és Uppony előtt balra a szerpentinen át Sajómercse felé jött le.

Ám, mielőtt szigorúan, az óra ellen indultak vasárnap a lányok-fiúk, a hagyományos prológon szórakoztak és szórakoztattak az Városi Stadionban. Mindenki kitett magáért, de az igazi meglepetés és látványosság a Béres család két tagja, apa és fia voltak: előbbi egy Audival utóbbi egy Ladával mutatta meg, hogy milyen, mikor kormánykerékkel a kezében születik valaki. Többször is visszatértek a pályára, és általában egymás ellen köröztek, de egyszer csak Asi is a Stadionba érkezett, és Bedő Imre kocsijával megmutatta a nagyobb Béres ellen, hogy milyen is a magyar virtus. Mire a mezőny eleje is sorra került, már jócskán sötét volt és kicsit hideg is, de a feltüzelt nézők ezt észre sem vették, és szerintem senki nem bánta meg, hogy kilátogatott.

Másnap nem túl korán, hét óra után rajtolt a mezőny. Az első, sátai gyorson két vonat áthaladása okozott némi állást a rajtoltatásban, de fennakadást nem okozott, hiszen a rendezők előre tudták ezt, és az időtervben számoltak vele. A rajt után nem sokkal, a 2-es rajszámmal induló Mezriczky Zoltán-Kulcsár Dániel kettős Mitsubishijében felrobbant a motor, és elszálltak a reményeik, hogy megszorongathassák a nagy ellenfelet, Lovászékat. A szakasz leginkább eseménydús pontja az ózdi visszafordító volt: szinte minden kiesés és kiállás ott történt. Lajosházi Csabáék kezdték meg itt a sort: műszaki hiba miatt estek ki. A Bodogán Ferenc-Bodogán Balázs páros egy lassítónál elkaptak egy gumit, kitört a 2105 futóműve és a szemközti partoldalnak csapódott. Az autó nagyon rosszul állt meg, ezért a rescue-nak kellett szabaddá tenni az utat, hogy folytatódhasson a verseny.

Második gyorson a Kiskapudi tetőtől indult a megmaradt mezőny. Molnár Istvánék alatt megállt a Mitsubishi és kiálltak, viszont ifj. Juhász Imre és Krizsó Zoltán szerencsésebbek voltak: ők megszerelték Kadettjüket, és tovább tudtak menni. Határ Pista bácsiéknak is szerelniük kellett, de végül ők is versenyben maradtak. Mezei Ferencék a 2101-gyel négy percet késtek a gyors rajtjából és 18 perc kellett, hogy teljesítsék a szakaszt - a technika ördöge hozzájuk sem volt kegyes.

Harmadik gyorsra újra visszatért a mezőny Sátára. Rögtön egy állással kezdtek, ugyanis a következő szakaszra mentőt kellett küldeni egy rosszul lett nézőhöz, viszont a két szakasz között annyira kevés volt a hely, hogy az egész mezőny nem fért volna ott el. Miután elrajtolhattak, abban a bizonyos visszafordítóban Bedőék kénytelenek voltak félreállni, mert rakoncátlankodott a váltójuk, és ugyan 12 autó elhaladt mellettük, azért csak sikerült megszerelniük a kocsit, és visszaálltak. Szinte ugyanígy járt a Bán-Hajdú kettős is, nekik is bele kellett nézni a Skoda 130 belsejébe, de ők is tudták orvosolni a problémát, és újra versenybe álltak. A Kiss Józsefék alatt megadta magát a VFTS, viszont náluk nagyobb volt a baj: nem tudták a gyorson helyrehozni, így feladták a küzdelmet. Ruszó Krisztián és Ruszó Róbert a 2107-tel nem sokkal a cél előtt, egy sodrós balkanyarban megcsúszott, egy kicsi, de masszív gödör megfogta őket, és csak nézői segítséggel tudtak visszakeveredni a gyorsra.

Negyedik gyors, a második Kiskapudi tető-Borsodbóta-Sajómercse szakasz ismét megtizedelte a mezőnyt – átlagot tekintve itt csökkent legdrasztikusabban a mezőny létszáma. Egészen eddig csakis a Berényi László-Pap Tamás egység tudta megszorongatni a kétszeres bajnok Lovászékat, olyannyira, hogy a negyedik szakaszra Berényiék az abszolút helyen érkeztek. De a sors nem akarta, hogy így maradjon: amint átvették a vezetést, rögtön fel is kellett adniuk a küzdelmet. Molnár Gellért és Molnár Linda leadták menetlevelüket a szakaszon, majd gondoltak egyet, és visszatértek a versenybe – biztos nem dicsérték meg őket a verseny végén érte... Az előző gyorson betegeskedő Skoda 130 eddig bírta: a negyedik szakaszon végleg kiállt a versenyből. Dékány János, a tavalyi H1 bajnok éve sem kezdődött túl jól, és úgy tűnik, lesz mit szerelni a VFTS-en. Száger Csabiék a szakaszon egy J22-ben árkot jártak, de a nézők kiszedték őket, így versenyben maradtak. A korábbi, többszörös Trabis A1-bajnok idén egy Suzukival állt rajthoz korábbi navigátorával, Járadi Gáborral, de a virtuson van még mit finomítani: a cél előtt egy erős jobbos íven kiegyenesítették a kanyart, jócskán összetörve a kis Swiftet.

Az ötödik gyors ránézésre úgy tűnt, rendben lesz majd, de valahogy nem akart problémamentes lenni ez a szakasz: úgy negyed órával a rajt előtt érkezett az információ: ég a nádas, tűzoltó kell. Szerencsére 15 perc alatt eloltották, így folytatódhatott a verseny az utolsó sátai gyorsaságival. A rajt után pár száz méterrel az addig abszolút ötödik helyen kocsizó Kocsomba Károly és Martinák Balázs tetőre állították a Mitsubishijüket. Pörgés után ugyan úgy tűnt, hogy folytatni tudják a versenyt, és visszaálltak, de ők is csak addig az ominózus visszafordítóig jutottak - valószínűleg az esés folytán, de feladni kényszerültek a versenyt. Nem sokkal az ózdi elágazás előtt Szabó Norberték VFTS-e lecsúszott az aszfaltról, és a száraz füvön a féktárcsa hőjétől kigyulladt nem csak a fű, majd az autójuk is. Hamar eloltották, és tovább tudtak menni. Marton Csabáék Hondájának a sátai visszafordítóban felrobbant a motorja és a váltója így számukra ott ért véget a szezonnyitó, VII. Suzuki Kaiser Ózd Rali.

A nap utolsó, hatodik gyorson Lovászék autója állt meg, de továbbmentek, de az elvesztegetett négy perc az első helyükbe került. Ha azt mondom, hogy egy orvos és egy pap indult a Kiskapudi tetőtől Borsodbóta irányába, azt gondolhatná mindenki, hogy viccet akarok mesélni. De nem. Valóban emiatt kellett kétszer megállítani a rajtoltatást…Nyilas András és Vas Borosi Ádám Suzuki GTI-jének a kereke nem bírta a szakaszokat, kitört, és emiatt kénytelenek voltak kiállni.

A VII. Suzuki Kaiser Ózd Ralinak azonban a célban még nem volt vége. 87-en érkeztek célba ebből 27-en késve értek a parc fermé-bejárat előtti időellenőrző állomásra. Egy nyomdai hiba miatt a verseny harmadik körében az itiner szerint volt egy plusz útvonal, ami csak az első kettőben bírt jelentőséggel: a szervizpark útvonalával. Talán ez okozhatta némely párosok késését, talán azért értek be mások, mert elhagyták a kijelölt etap útvonalat. Senki nem ellenőrizte, de tény, hogy 60-an időben beértek - sőt, voltak, aki 10-15 perccel korábban feltűntek a Stadion környékén. A Felügyelőtestület és a versenyigazgató úgy döntött, hogy nem lehetne igazságosan megszabni, hogy mekkora késést lehet jóváírni, így mindenki, aki késett, megkapta a szabály szerinti büntetését. Ez jócskán átvariálta az eredményeket: a végleges listák azonban megszülettek, hivatalossá váltak és a Grepton Rali-Túra Bajnokság hivatalos oldalán, valamint médiapartnerünk, a www.duen.hu oldalon is olvashatóak.

És most nézzük kategóriánként az eredményeket!

A1-ben nem volt tülekedés: Nagy Gergő és Kárpáti Zoltán képviselte a Trabisokat, és a nézők legnagyobb örömére, helyenként igen látványosan bekormányozták a kis autót a célba.

A2-ben már többen voltak: négyen álltak rajthoz, de ketten kiállni kényszerültek, köztük a korábbi többszörös A1 bajnokaink, a Mészáros-Járadi kettős. A kategória első helyén végül a Tajti Árpád-Tőzsér Henrietta kettős végzett, a második legnagyobb kupát Böröczi Levente és Énekes Gábor vihették haza.

A3-ban ugrásszerűen nőtt a korábban említett kategóriákhoz képest az indulók száma: itt már 21-en rajtoltak. A tavalyi címvédő hiányzott, és így is lesz egész évben, hiszen Hegedűsék a Rallye2-ben próbálnak idén szerencsét. A 2008-ban az A3 második helyén végzett pároshoz nagy reményeket fűztek, ők is magukhoz, de a felrobbant motor az felrobbant motor: idejekorán búcsúzniuk kellett a versenyből. A Szegedi testvérpár, Zoltán és Krisztián megnyerték ugyan a versenyt, de az utolsó időellenőrzőből késtek, így az ezért kapott 1 perces büntetésükkel visszacsúsztak a kategória ötödik helyére. A versenyt a szorosan mögöttük közlekedő Mihály Ádám és Mihály Roland kettős nyerte, a másodikak Vankó Zoltán és Varga Péter lettek, annak ellenére is hogy a hat gyorsaságiból hármat ők nyertek: a másodikon megesett kalandozásuk hátrányát nem tudták behozni. A harmadik helyre Üveges Sándor került Démuth Zoltánnal az oldalán.

N1-ben 13-an indultak, végül 11-en értek célba: a számokat tekintve ez az egyik legmegbízhatóbb mezőnye a bajnokságnak. Az ő dobogójukat nem befolyásolta a verseny végén a kikésések hada: ahogy célba értek, az maradt a végeredmény: a tavalyi címvédő, szintén testvérpáros, Széplaki Dávid és Ádám végig magabiztosan vezetve, csaknem fél perccel a mezőny előtt zárták a szezonnyitó futamot. Hidegkúti Balázs és Kőhegyi József szépen lassanként lépegetve előre a második helyig tudtak jönni a Swiftjükket, és ezt nyugodtan tehették, hiszen a célba több, mint 20 másodperc előnnyel értek a harmadik helyen végzett Oláh-Tóth kettős előtt.

N2-ben három Honda Civic indult, három Honda Civic ért célba: a tavalyi címvédő Pádár Alfréd-Holtner István párostól egész nap nem lehetett elvenni a vezetést: végül több, mint fél percet a kategóriatársakra verve nyerték a VII. Suzuki Kaiser Ózd Ralit. Második a Kiss Tamás-Baranyi Nándor kettős lett több, mint másfél perccel a harmadik helyen célba érő Bartha Aurél és Gáspár Béla előtt.

N3-ban a Vida Péter-Ceglédi Antal páros volt az egyetlen, amely célba ért - egy BMW, egy Peugeot és egy Renault közül ez utóbbi bizonyult Ózdon a legmegbízhatóbbnak.

H1-ben volt a legnagyobb a kiesők aránya: 22 indulóból mindössze 9-en értek célba - viszont az ő első három helyezettjüket sem érintette a verseny végi késés-hullám. Az első gyorsot a kategóriában a Szabó-Ignácz kettős nyerte, de a másodiktól kezdve a Krizsán testvérek uralták a kategóriát - a következő szakaszokon rendre ők futották a legjobb kategória-időket. Ezek után egyértelmű, hogy ők állhattak a dobogó tetjére. Nemerey Ádám és Bartucz Tamás a kezdeti negyedik helyükről küzdötték fel magukat a másodikra, hatalmas csatát vívva a végülis harmadik helyen záró Forgács István Kuti Péter kettőssel.

H2-t és a csak abszolútban értékelt turbós, összkerekesek kategóriáját muszáj egy lapon emlegetni, hiszen a legjobb eredmény elérő Mitsubishi az abszolút negyedik helyre ért be: az M3-as BMW-k gyorsabbak és szerencsésebbek tudtak lenni mindenkinél. Ahogy Mezriczky Zoli fogalmazott a verseny után: csillaghullás volt Ózdon. Ő volt, aki kezdte a sort: rögtön az első szakaszon felrobbant a motor, és kiálltak. A Bereczki-Réti páros a harmadikon borították oldalra a Mitsubishijüket, Berényi Lászlóék a vezető pozícióból a negyedik gyorson búcsúztak. Rafi és Kikiny szintén a negyediken okozott problémát a technika ördöge, bár ők legalább célba tudtak érni a végén. Az idei újonc, akihez a kategóriatársak is nagy reményeket főztek, Kocsomba Károly és Martinák Balázs viszont szintén nem bírták a verseny végéig: az ötödiken tetőre állították a Mitsubishit, és kiálltak a küzdelemből. És, hogy ő se maradjon ki, a tavalyi és tavalyelőtti abszolút bajnok Lovász Pali Berényi Ákossal az oldalán állt, szerelt, és hagyott bent 4 percet az utolsó gyorson, visszaesve ezzel az abszolút 28. helyre. És itt jöttek a bajor csodák, és vittek mindent. Igazság szerint az első négy helyen álltak, de Szabó Barnabásékat, akik a parc fermében még győztesek voltak, kizárták a versenyből. Történt ugyanis, hogy Szabóék az idén új színű, de tavalyi M3-assal öt perccel korábban érkeztek egy időellenőrzőbe, majd miután ezt észlelték, kitolattak. A szabályok szerint pedig ez kizárást von maga után. Így az első hely az élete első Rali-Túra versenyén részt vevő Végh Dávid-Balog Zoltán páros ölébe hullott. A második helyen így a Rallye2 F csoportjából gyakran a túrába látogató Schweizer Dániel és Vadász Sándor végzett. A dobogó legalsó fokára az első két gyorson saját bevallása szerint még alvó Kicsák Attila-Szikszai János páros álhatott fel, szintén egy M3-as BMW-vel.

Végh Dávid, a győztes így mesélt a napról: "Korábban már egy-két sprintet kipróbáltam, de az igazi álmom mindig a rali volt - nagyon örülök, hogy most itt lehettem. Utcán is ilyen autóm van, nagyon szeretem, és nagyon megbízható kocsi - nem is volt kérdés, hogy mivel állok majd rajthoz. Próbálunk hátsó kerékkel összkerekeseket megfogni - nagyobb kihívás, de nagyobb is az öröm, mikor sikerül. A navigátorommal azt beszéltük reggel, hogy ha az első tízbe beférnénk, már nem lennénk szomorúak, de ettől az első helytől kimondottan boldogok vagyunk - azzal együtt, hogy sajnáljuk, hogy ehhez Szabóék kizárása kellett. Elég későn derült ki, hogy tudunk jönni idén, úgyhogy még támogatóink sincsenek, de azt hiszem, meg kell, hogy tanuljam, hogy kell szponzort keresni... Ha így lesz, egész évben tudunk majd jönni - remélem, hasonló eredményekkel végezhetünk a többi versenyen is.”

De a többiek közül is értékeltek néhányan:
Kicsák Attila: "Az első két gyors után azt éreztem a kocsiban, hogy nem volt éppen százas, amit teljesítettünk - talán még nem voltunk ébren...:) De utána egyre jobban melegedtünk bele, a következő kör már nagyon tetszett. Sőt, előjött a régi ralicrossos múltam: Száger Csabiék bepörögtek előttünk, és ahogy üldöztük és megelőztük őket, az majdnem olyan volt, mint a ralicross pályán. Az utolsó két szakasz is nagyon szépen sikerült, még mindig tudtunk is hozni a reggeli elaludt két gyors időin, annak ellenére, hogy az ötödiken kaptunk egy lassú defektet, és a hatodikon remegve mentünk végig, hogy vajon kiadja-e a végére, vagy sem... De kiadta, és a kategória harmadik helyünkkel teljesen meg vagyok elégedve, hiszen nagyon-nagyon erős lett idén a H2, iszonyú erős és jó BMW-kkel jöttek a fiúk. Ha minden versenyünk így sikerül, balesetmentesen és eredmény tekintetében is, akkor nagyon szerencsések leszünk.”

Mezriczky Zoltán: "Csapágyas lett a motor, és nagyon el vagyok keseredve. Az is megfordult a fejemben, hogy nem is nagyon indulok majd Esztergomban... Tervezünk egy franciaországi futamot, ami pont egyszerre van a karcagi futamunkkal, és két mínusszal már nem lenne nagyon esélyünk az első helyre, másodikak pedig már sokszor voltunk... De miután a többiek is szépen sorban vagy kiestek, vagy hátracsúsztak, talán még van értelme, hiszen Esztergomban újra indul a bajnokság. Ha most nagyon hamar sikerül megoldanunk a motor-kérdést, akkor lehet, hogy elindulunk a következő futamon.”

Lovász Pali: "Minden a legnagyobb rendben volt a versenyen, egész nap az élmezőnyben, vagy vezető pozícióban tudtunk lenni - egészen a hatodik gyorsaságiig. Becsúszott egy kis malőr, és négy percet hagytunk bent. Elgörbült a váltórudazatunk, és nem tudtam sebességet váltani. Egy kis szerelés után sikerült negyedikbe tenni, így tudtunk kijönni a szakaszról - de ki is késtünk, mert nem lehetett közlekedni a városban, negyedikben. A végét egy kicsit elszúrtuk, és nem bántanám a kocsit: lehet, hogy váltási hiba volt, amit én csináltam. Ákos nagyon szomorú, kicsit én is, de azért addig a pillanatig élveztük a napot. Esztergomban ugyanolyan elánnal támadunk majd, mint eddig, hiszen a cél idén a bajnoki címünk megvédése – esélyünk talán van rá, bár a verseny előtt sokan leírtak minket.”

A versenyről a tévés beszámolók a következők szerint alakulnak:
2009. április 25. szombat 15:05 ATV Tempó magazin
2009. április 25. szombat 12:10 RTL Klub Autómánia (a Forma-1 magazin előtt)
2009. április 28. kedd 16:30 ATV Tempó magazin (ismétlés)

Sokakat talán megosztó volt a Felügyelőtestület döntése, de szerintem ebben a helyzetben nem születhetett volna olyan, ami valakit is ne sértett volna. Remélhetőleg mindenki – vezetőség és versenyzők egyaránt – tanult az esetből, és ilyen többé nem fordul majd elő. Abban azonban egyet kell értenünk, hogy a pályákon lenyűgöző versenyt láthattunk!

Bizton állíthatom, hogy Grepton Rali-Túra Bajnokság következő futamán, Esztergomban és környékén sem lesz ez majd másképp, május 23 és 24-én.
Találkozzunk ott is!

Pajer Ani