|
Húsvéti kavalkád és csillaghullás Ózdon Április
16. De menjünk
sorban! Az első
szakasz Sáta és Ózd között futott lefelé. Jó részét az elmúlt
három évben már megismerhettük ezt az ózdi túra-futamokon, csak
éppen eddig visszafelé száguldoztak rajta az autók - írom a
száguldozás szót bátran, hiszen a gyengébb autóval indulók is
élvezhették az új irányt. Ám a gyors nem ért véget a szokásos
sátai elágban, hanem Királd felé fordulva, egészen a Kiskapudi
tetőig tartott. Így tehát egy tíz kilométeres, technikás gyorssal
kezdtünk, de a folytatás sem volt éppen sétagalopp. A másik
szakasz szinte rögtön az első vége után kezdődött, alig pár
száz méter etappal. A szokottól eltérően a királdi elágazóban,
vagy Tökszögben, ki hogy ismeri, nem kanyarodott a szintén tíz
kilométeres pálya Királd felé hanem úgy, mint öt éve, áthaladt
Borsodbótán, és Uppony előtt balra a szerpentinen át Sajómercse
felé jött le. Ám, mielőtt szigorúan, az óra ellen indultak
vasárnap a lányok-fiúk, a hagyományos prológon szórakoztak és
szórakoztattak az Városi Stadionban. Mindenki kitett magáért,
de az igazi meglepetés és látványosság a Béres család két tagja,
apa és fia voltak: előbbi egy Audival utóbbi egy Ladával mutatta
meg, hogy milyen, mikor kormánykerékkel a kezében születik valaki.
Többször is visszatértek a pályára, és általában egymás ellen
köröztek, de egyszer csak Asi is a Stadionba érkezett, és Bedő
Imre kocsijával megmutatta a nagyobb Béres ellen, hogy milyen
is a magyar virtus. Mire a mezőny eleje is sorra került, már
jócskán sötét volt és kicsit hideg is, de a feltüzelt nézők
ezt észre sem vették, és szerintem senki nem bánta meg, hogy
kilátogatott. Másnap nem túl korán, hét óra után rajtolt a
mezőny. Az első, sátai gyorson két vonat áthaladása okozott
némi állást a rajtoltatásban, de fennakadást nem okozott, hiszen
a rendezők előre tudták ezt, és az időtervben számoltak vele.
A rajt után nem sokkal, a 2-es rajszámmal induló Mezriczky Zoltán-Kulcsár
Dániel kettős Mitsubishijében felrobbant a motor, és elszálltak
a reményeik, hogy megszorongathassák a nagy ellenfelet, Lovászékat.
A szakasz leginkább eseménydús pontja az ózdi visszafordító
volt: szinte minden kiesés és kiállás ott történt. Lajosházi
Csabáék kezdték meg itt a sort: műszaki hiba miatt estek ki.
A Bodogán Ferenc-Bodogán Balázs páros egy lassítónál elkaptak
egy gumit, kitört a 2105 futóműve és a szemközti partoldalnak
csapódott. Az autó nagyon rosszul állt meg, ezért a rescue-nak
kellett szabaddá tenni az utat, hogy folytatódhasson a verseny.
Második
gyorson a Kiskapudi tetőtől indult a megmaradt mezőny. Molnár
Istvánék alatt megállt a Mitsubishi és kiálltak, viszont ifj.
Juhász Imre és Krizsó Zoltán szerencsésebbek voltak: ők megszerelték
Kadettjüket, és tovább tudtak menni. Határ Pista bácsiéknak
is szerelniük kellett, de végül ők is versenyben maradtak. Mezei
Ferencék a 2101-gyel négy percet késtek a gyors rajtjából és
18 perc kellett, hogy teljesítsék a szakaszt - a technika ördöge
hozzájuk sem volt kegyes. Harmadik gyorsra újra visszatért a mezőny Sátára.
Rögtön egy állással kezdtek, ugyanis a következő szakaszra mentőt
kellett küldeni egy rosszul lett nézőhöz, viszont a két szakasz
között annyira kevés volt a hely, hogy az egész mezőny nem fért
volna ott el. Miután elrajtolhattak, abban a bizonyos visszafordítóban
Bedőék kénytelenek voltak félreállni, mert rakoncátlankodott
a váltójuk, és ugyan 12 autó elhaladt mellettük, azért csak
sikerült megszerelniük a kocsit, és visszaálltak. Szinte ugyanígy
járt a Bán-Hajdú kettős is, nekik is bele kellett nézni a Skoda
130 belsejébe, de ők is tudták orvosolni a problémát, és újra
versenybe álltak. A Kiss Józsefék alatt megadta magát a VFTS,
viszont náluk nagyobb volt a baj: nem tudták a gyorson helyrehozni,
így feladták a küzdelmet. Ruszó Krisztián és Ruszó Róbert a
2107-tel nem sokkal a cél előtt, egy sodrós balkanyarban megcsúszott,
egy kicsi, de masszív gödör megfogta őket, és csak nézői segítséggel
tudtak visszakeveredni a gyorsra. Negyedik gyors, a második Kiskapudi tető-Borsodbóta-Sajómercse
szakasz ismét megtizedelte a mezőnyt – átlagot tekintve itt
csökkent legdrasztikusabban a mezőny létszáma. Egészen eddig
csakis a Berényi László-Pap Tamás egység tudta megszorongatni
a kétszeres bajnok Lovászékat, olyannyira, hogy a negyedik szakaszra
Berényiék az abszolút helyen érkeztek. De a sors nem akarta,
hogy így maradjon: amint átvették a vezetést, rögtön fel is
kellett adniuk a küzdelmet. Molnár Gellért és Molnár Linda leadták
menetlevelüket a szakaszon, majd gondoltak egyet, és visszatértek
a versenybe – biztos nem dicsérték meg őket a verseny végén
érte... Az előző gyorson betegeskedő Skoda 130 eddig bírta:
a negyedik szakaszon végleg kiállt a versenyből. Dékány János,
a tavalyi H1 bajnok éve sem kezdődött túl jól, és úgy tűnik,
lesz mit szerelni a VFTS-en. Száger Csabiék a szakaszon egy
J22-ben árkot jártak, de a nézők kiszedték őket, így versenyben
maradtak. A korábbi, többszörös Trabis A1-bajnok idén egy Suzukival
állt rajthoz korábbi navigátorával, Járadi Gáborral, de a virtuson
van még mit finomítani: a cél előtt egy erős jobbos íven kiegyenesítették
a kanyart, jócskán összetörve a kis Swiftet. Az ötödik
gyors ránézésre úgy tűnt, rendben lesz majd, de valahogy nem
akart problémamentes lenni ez a szakasz: úgy negyed órával a
rajt előtt érkezett az információ: ég a nádas, tűzoltó kell.
Szerencsére 15 perc alatt eloltották, így folytatódhatott a
verseny az utolsó sátai gyorsaságival. A rajt után pár száz
méterrel az addig abszolút ötödik helyen kocsizó Kocsomba Károly
és Martinák Balázs tetőre állították a Mitsubishijüket. Pörgés
után ugyan úgy tűnt, hogy folytatni tudják a versenyt, és visszaálltak,
de ők is csak addig az ominózus visszafordítóig jutottak - valószínűleg
az esés folytán, de feladni kényszerültek a versenyt. Nem sokkal
az ózdi elágazás előtt Szabó Norberték VFTS-e lecsúszott az
aszfaltról, és a száraz füvön a féktárcsa hőjétől kigyulladt
nem csak a fű, majd az autójuk is. Hamar eloltották, és tovább
tudtak menni. Marton Csabáék Hondájának a sátai visszafordítóban
felrobbant a motorja és a váltója így számukra ott ért véget
a szezonnyitó, VII. Suzuki Kaiser Ózd Rali. A nap utolsó, hatodik gyorson Lovászék autója
állt meg, de továbbmentek, de az elvesztegetett négy perc az
első helyükbe került. Ha azt mondom, hogy egy orvos és egy pap
indult a Kiskapudi tetőtől Borsodbóta irányába, azt gondolhatná
mindenki, hogy viccet akarok mesélni. De nem. Valóban emiatt
kellett kétszer megállítani a rajtoltatást…Nyilas András és
Vas Borosi Ádám Suzuki GTI-jének a kereke nem bírta a szakaszokat,
kitört, és emiatt kénytelenek voltak kiállni. A VII. Suzuki
Kaiser Ózd Ralinak azonban a célban még nem volt vége. 87-en
érkeztek célba ebből 27-en késve értek a parc fermé-bejárat
előtti időellenőrző állomásra. Egy nyomdai hiba miatt a verseny
harmadik körében az itiner szerint volt egy plusz útvonal, ami
csak az első kettőben bírt jelentőséggel: a szervizpark útvonalával.
Talán ez okozhatta némely párosok késését, talán azért értek
be mások, mert elhagyták a kijelölt etap útvonalat. Senki nem
ellenőrizte, de tény, hogy 60-an időben beértek - sőt, voltak,
aki 10-15 perccel korábban feltűntek a Stadion környékén. A
Felügyelőtestület és a versenyigazgató úgy döntött, hogy nem
lehetne igazságosan megszabni, hogy mekkora késést lehet jóváírni,
így mindenki, aki késett, megkapta a szabály szerinti büntetését.
Ez jócskán átvariálta az eredményeket: a végleges listák azonban
megszülettek, hivatalossá váltak és a Grepton Rali-Túra Bajnokság
hivatalos oldalán, valamint médiapartnerünk, a www.duen.hu oldalon
is olvashatóak. És most nézzük kategóriánként az eredményeket! A1-ben nem volt tülekedés: Nagy Gergő és Kárpáti
Zoltán képviselte a Trabisokat, és a nézők legnagyobb örömére,
helyenként igen látványosan bekormányozták a kis autót a célba.
A2-ben már többen voltak: négyen álltak rajthoz,
de ketten kiállni kényszerültek, köztük a korábbi többszörös
A1 bajnokaink, a Mészáros-Járadi kettős. A kategória első helyén
végül a Tajti Árpád-Tőzsér Henrietta kettős végzett, a második
legnagyobb kupát Böröczi Levente és Énekes Gábor vihették haza.
A3-ban ugrásszerűen nőtt a korábban említett
kategóriákhoz képest az indulók száma: itt már 21-en rajtoltak.
A tavalyi címvédő hiányzott, és így is lesz egész évben, hiszen
Hegedűsék a Rallye2-ben próbálnak idén szerencsét. A 2008-ban
az A3 második helyén végzett pároshoz nagy reményeket fűztek,
ők is magukhoz, de a felrobbant motor az felrobbant motor: idejekorán
búcsúzniuk kellett a versenyből. A Szegedi testvérpár, Zoltán
és Krisztián megnyerték ugyan a versenyt, de az utolsó időellenőrzőből
késtek, így az ezért kapott 1 perces büntetésükkel visszacsúsztak
a kategória ötödik helyére. A versenyt a szorosan mögöttük közlekedő
Mihály Ádám és Mihály Roland kettős nyerte, a másodikak Vankó
Zoltán és Varga Péter lettek, annak ellenére is hogy a hat gyorsaságiból
hármat ők nyertek: a másodikon megesett kalandozásuk hátrányát
nem tudták behozni. A harmadik helyre Üveges Sándor került Démuth
Zoltánnal az oldalán. N1-ben 13-an indultak, végül 11-en értek célba:
a számokat tekintve ez az egyik legmegbízhatóbb mezőnye a bajnokságnak.
Az ő dobogójukat nem befolyásolta a verseny végén a kikésések
hada: ahogy célba értek, az maradt a végeredmény: a tavalyi
címvédő, szintén testvérpáros, Széplaki Dávid és Ádám végig
magabiztosan vezetve, csaknem fél perccel a mezőny előtt zárták
a szezonnyitó futamot. Hidegkúti Balázs és Kőhegyi József szépen
lassanként lépegetve előre a második helyig tudtak jönni a Swiftjükket,
és ezt nyugodtan tehették, hiszen a célba több, mint 20 másodperc
előnnyel értek a harmadik helyen végzett Oláh-Tóth kettős előtt.
N2-ben három Honda Civic indult, három Honda
Civic ért célba: a tavalyi címvédő Pádár Alfréd-Holtner István
párostól egész nap nem lehetett elvenni a vezetést: végül több,
mint fél percet a kategóriatársakra verve nyerték a VII. Suzuki
Kaiser Ózd Ralit. Második a Kiss Tamás-Baranyi Nándor kettős
lett több, mint másfél perccel a harmadik helyen célba érő Bartha
Aurél és Gáspár Béla előtt. N3-ban a
Vida Péter-Ceglédi Antal páros volt az egyetlen, amely célba
ért - egy BMW, egy Peugeot és egy Renault közül ez utóbbi bizonyult
Ózdon a legmegbízhatóbbnak. H1-ben volt
a legnagyobb a kiesők aránya: 22 indulóból mindössze 9-en értek
célba - viszont az ő első három helyezettjüket sem érintette
a verseny végi késés-hullám. Az első gyorsot a kategóriában
a Szabó-Ignácz kettős nyerte, de a másodiktól kezdve a Krizsán
testvérek uralták a kategóriát - a következő szakaszokon rendre
ők futották a legjobb kategória-időket. Ezek után egyértelmű,
hogy ők állhattak a dobogó tetjére. Nemerey Ádám és Bartucz
Tamás a kezdeti negyedik helyükről küzdötték fel magukat a másodikra,
hatalmas csatát vívva a végülis harmadik helyen záró Forgács
István Kuti Péter kettőssel. H2-t és a csak abszolútban értékelt turbós,
összkerekesek kategóriáját muszáj egy lapon emlegetni, hiszen
a legjobb eredmény elérő Mitsubishi az abszolút negyedik helyre
ért be: az M3-as BMW-k gyorsabbak és szerencsésebbek tudtak
lenni mindenkinél. Ahogy Mezriczky Zoli fogalmazott a verseny
után: csillaghullás volt Ózdon. Ő volt, aki kezdte a sort: rögtön
az első szakaszon felrobbant a motor, és kiálltak. A Bereczki-Réti
páros a harmadikon borították oldalra a Mitsubishijüket, Berényi
Lászlóék a vezető pozícióból a negyedik gyorson búcsúztak. Rafi
és Kikiny szintén a negyediken okozott problémát a technika
ördöge, bár ők legalább célba tudtak érni a végén. Az idei újonc,
akihez a kategóriatársak is nagy reményeket főztek, Kocsomba
Károly és Martinák Balázs viszont szintén nem bírták a verseny
végéig: az ötödiken tetőre állították a Mitsubishit, és kiálltak
a küzdelemből. És, hogy ő se maradjon ki, a tavalyi és tavalyelőtti
abszolút bajnok Lovász Pali Berényi Ákossal az oldalán állt,
szerelt, és hagyott bent 4 percet az utolsó gyorson, visszaesve
ezzel az abszolút 28. helyre. És itt jöttek a bajor csodák,
és vittek mindent. Igazság szerint az első négy helyen álltak,
de Szabó Barnabásékat, akik a parc fermében még győztesek voltak,
kizárták a versenyből. Történt ugyanis, hogy Szabóék az idén
új színű, de tavalyi M3-assal öt perccel korábban érkeztek egy
időellenőrzőbe, majd miután ezt észlelték, kitolattak. A szabályok
szerint pedig ez kizárást von maga után. Így az első hely az
élete első Rali-Túra versenyén részt vevő Végh Dávid-Balog Zoltán
páros ölébe hullott. A második helyen így a Rallye2 F csoportjából
gyakran a túrába látogató Schweizer Dániel és Vadász Sándor
végzett. A dobogó legalsó fokára az első két gyorson saját bevallása
szerint még alvó Kicsák Attila-Szikszai János páros álhatott
fel, szintén egy M3-as BMW-vel. Végh
Dávid, a győztes így mesélt a napról: "Korábban
már egy-két sprintet kipróbáltam, de az igazi álmom mindig a
rali volt - nagyon örülök, hogy most itt lehettem. Utcán is
ilyen autóm van, nagyon szeretem, és nagyon megbízható kocsi
- nem is volt kérdés, hogy mivel állok majd rajthoz. Próbálunk
hátsó kerékkel összkerekeseket megfogni - nagyobb kihívás, de
nagyobb is az öröm, mikor sikerül. A navigátorommal azt beszéltük
reggel, hogy ha az első tízbe beférnénk, már nem lennénk szomorúak,
de ettől az első helytől kimondottan boldogok vagyunk - azzal
együtt, hogy sajnáljuk, hogy ehhez Szabóék kizárása kellett.
Elég későn derült ki, hogy tudunk jönni idén, úgyhogy még támogatóink
sincsenek, de azt hiszem, meg kell, hogy tanuljam, hogy kell
szponzort keresni... Ha így lesz, egész évben tudunk majd jönni
- remélem, hasonló eredményekkel végezhetünk a többi versenyen
is.” De a többiek közül is értékeltek néhányan: Mezriczky
Zoltán: "Csapágyas lett a motor, és nagyon el
vagyok keseredve. Az is megfordult a fejemben, hogy nem is nagyon
indulok majd Esztergomban... Tervezünk egy franciaországi futamot,
ami pont egyszerre van a karcagi futamunkkal, és két mínusszal
már nem lenne nagyon esélyünk az első helyre, másodikak pedig
már sokszor voltunk... De miután a többiek is szépen sorban
vagy kiestek, vagy hátracsúsztak, talán még van értelme, hiszen
Esztergomban újra indul a bajnokság. Ha most nagyon hamar sikerül
megoldanunk a motor-kérdést, akkor lehet, hogy elindulunk a
következő futamon.” Lovász
Pali: "Minden a legnagyobb rendben volt a versenyen,
egész nap az élmezőnyben, vagy vezető pozícióban tudtunk lenni
- egészen a hatodik gyorsaságiig. Becsúszott egy kis malőr,
és négy percet hagytunk bent. Elgörbült a váltórudazatunk, és
nem tudtam sebességet váltani. Egy kis szerelés után sikerült
negyedikbe tenni, így tudtunk kijönni a szakaszról - de ki is
késtünk, mert nem lehetett közlekedni a városban, negyedikben.
A végét egy kicsit elszúrtuk, és nem bántanám a kocsit: lehet,
hogy váltási hiba volt, amit én csináltam. Ákos nagyon szomorú,
kicsit én is, de azért addig a pillanatig élveztük a napot.
Esztergomban ugyanolyan elánnal támadunk majd, mint eddig, hiszen
a cél idén a bajnoki címünk megvédése – esélyünk talán van rá,
bár a verseny előtt sokan leírtak minket.” A versenyről a tévés beszámolók a következők
szerint alakulnak: Bizton állíthatom, hogy Grepton Rali-Túra Bajnokság
következő futamán, Esztergomban és környékén sem lesz ez majd
másképp, május 23 és 24-én. Pajer
Ani
|
|