Ranga László élete 3. rész

December 18.
Súlyos betegsége miatt 1998-tól Ranga László már nem ülhetett versenyautóba, csapatvezetőként tört a babérokra és Kiss Ferenccel újabb két abszolút bajnoki címet szerzett...

1998 egy fordulópont volt Laci életében. Sokaknak fogalma sem volt róla, de újabb operáción esett át és nem épült fel a versenyszezon kezdetéig. Már évek óta küzdött a rákkal, de igyekezett titkolni a betegségét. Pletykák már keringtek, de ’98-ban már nem tudta tovább titkolni súlyos betegségét. Döntés elé került, mert az autó, a támogatók, a csapat mind "készen álltak", Ranga viszont nem tudta vállalni a versenyzéssel együtt járó fizikai nehézségeket. Dönthetett volna úgy, hogy abbahagyja az egészet és csak a felépülésére koncentrál. Ehelyett úgy határozott, hogy meggyőzi a támogatóit, hogy egy fiatal, tehetséges pilóta üljön be a helyére, olyan háttérrel, amivel sokszoros bajnokként kezdte volna el az új évadot. Nem szabad elfelejteni, hogy a WRC-k 1997-ben jelentek meg a vb-n. Magyarországon a ’98-’99-es szezonban csak három WRC futott. Az egyik a Mol csapat színeiben, a másikat Ifj. Tóth János vezette, illetve egy-egy alkalommal Szeleczky Tamás is rajthoz állt egy Ford Escort WRC-vel. Szóval, akárki is ülhetett a Mol Rallye Team Subaru Impreza WRC autójába, óriási lehetőséget kapott. Ranga választása, az ugyancsak pécsi Kiss Ferencre esett, akiben a jövő bajnokát látta.

Ranga tisztában volt a fiatal pilóta eredményeivel. Kiss Feri 1989-ben indult először túraversenyeken. A másodosztályba fellépve egy Zsigulival, kategória harmadik és abszolút ötödik lett az év végére. 1992-93-ban két abszolút bajnoki címet szerzett a másodosztályban. Egyet egy "A"-s Zsigulival, egyet pedig egy ugyancsak "A"-s Suzukival. 1994-ben már az első osztályban indult, ahol két egymást követő évben csoportbajnokként végzett. (Egyszer az "N"-ben, egyszer az "A"-ban, de mindkét esetben egy Opel Astra GSI-vel.) 1996-ban az N csoport második helyét szerezte meg egy Ford Escort-tal. A ’97-es évben csak három futamon tudott részt venni a Forddal.

Feri először Büki Ernőt ismerte meg, majd később Rangát, akihez egy futómű állításra vitt egy autót. (Laci 10 évig tartott fenn egy autószerelő műhelyt.) Ez még ’91-ben volt. Aztán ’92-ben Laci megkérdezte Kiss Ferit, hogy lenne-e kedve az ő csapatában versenyezni. Feri igent mondott és három évet Laci csapatában töltött el.

 

Tehát nem egy új ismeretségről volt szó és Ranga hitt Kiss Feri tehetségében. Nem is tévedett, mert Feri élt a hihetetlen lehetőséggel és bebizonyította rátermettségét. 1998-99-ben két abszolút bajnoki címet szerzett.

(Büki Ernő Ranga és Kiss mellett is sok versenyen olvasta az itinert, ennek köszönhetően volt összehasonlítási alapja. Meglátása szerint: a pályák feldolgozása mindkét esetben ugyanolyan aprólékos, precíz volt, mivel mindketten szeretették alaposan megismerni a szakaszokat, ha már az autóval nem tesztelhettek a verseny előtt eleget. Lacinál a türelmet, a precizitást és a kitartást emelte ki, míg Feri esetében a hatodik fokozatban, nagy tempónál nyújtott teljesítményt helyezte előtérbe.)

Ezután kezdődtek a gondok. Nem tisztem állást foglalni az ügyben, főleg nem tíz év után, de azt gondolom, hogy a történet mindenképpen beletartozik Ranga László sportkarrierjének ismertetésébe. Éppen ezért a teljes pontosság kedvéért, Ranga álláspontját szó szerint idézném a könyvből. "...elmondta (Kiss Feri), hogy ő kizárólag egy módon tud a Mol Rally Team rendelkezésére állni. Három és fél millió forintot kér zsebbe 2000. január 31-ig. Ami azt jelenti, hogy ez a Mol Rallye Teamnek nyolcmillió-kettőszázezer forintjába került volna, a járulékokkal bruttósítva. 1999. november 15.-én azt válaszoltam Ferinek, amennyiben a Mol Rallye Team lehetőségei ezt megengedik, dolgozni fogok a kérése megvalósításán, azonban morálisan nem értek egyet az igényével."

Laci kissé zsarolásnak, valamint anyagilag túlzottnak ítélte Kiss Feri kérését. Ettől függetlenül elismerte Feri tehetségét, és úgy gondolta, hogy pártfogoltja az ország három legjobb pilótája közé tartozik. (A másik két versenyzőt is megnevezte, Turi Tamás és az évekig az egyik legnagyobb riválisaként számon tartott ifj. Tóth János személyében.)

Feri azzal indokolta kérését, hogy egy minimálbérnek megfelelő költségtérítést kap, amiből nem tud megélni. Akkor inkább nyit egy autószerelő műhelyt és dolgozik a tanult szakmájában. Feri úgy érezte, hogy az általa kért összeg egy akkora költségvetésű csapatnak, mint a Mol Rallye Team nem okozhat komoly problémát, arról nem is beszélve, hogy az eredményeivel bizonyította, hogy nem kidobott pénzről van szó. Folytak még tárgyalások egy "reálisabb" pénzösszegről, de aztán az egészből nem lett semmi.

Mindezek mellet a Mol Rt. 2000. március elején bejelentette, hogy a hosszú éveken át tartó támogatást nem kívánja a korábbi szinten fenntartani, hanem az összeget jelentősen lecsökkenti. Ezzel el is dőlt a dolog, mert a megcsappant szponzorpénzből már nem volt lehetőség a Kiss Feri által kért pénzt kifizetni. Óriási érvágás volt ez a csapatnak, mert a ’99-es évben a Subaru WRC bérléséért futamonként 13 millió forintot fizetett ki a Mol Rt. Ehhez jött még az edzőautó, az edzések költségei, a gumi, az olaj, a szállás, a kaja ára. Nem beszélve a dupla nevezési díjról, ami minden olyan csapatot sújtott, aki a kötelező, rendezők által előírt reklámok helyett, a saját szponzori matricáit ragasztotta ki az autója sárvédőire. És még lehetne sorolni az egyéb költségeket. Mindez szorozva nyolccal, mert Feri ’99-ben nyolc futamon kellett, hogy rajthoz álljon a bajnoki cím megszerzéséért.

Más megoldásra volt szükség. Ekkor merült fel Angyalfi Károly neve. Több érv is szólt a fiatal pilóta mellett. Addigi eredményei bizakodásra adtak okot a jövőt illetően. Még csak 24 éves volt, ami lehetővé tette, hogy egy több éven át tartó programot csináljanak végig vele, aminek természetesen egy magyar bajnoki cím lett volna a célja. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy Angyalfi egy olyan támogatói hátérrel rendelkezett, ami valamelyest pótolta a hiányzó szponzorpénzt. Büki Ernőnek is szimpatikus volt a székesfehérvári versenyző és úgy gondolta, hogy szívesen versenyezne vele a következő szezonban.

Így is történt, de a siker ezúttal elmaradt. Az Angyalfi - Büki páros egy roppant peches évet zárt 2000-ben. A balesetek, műszaki hibák sorozata miatt végül csak az abszolút sorrend 16. pozíciójában zárták az évet, a Veszprém Rally-n megszerzett negyedik helyüknek köszönhetően.

Ranga László eközben már évek óta rákos beteg volt, és az állapota egyre súlyosbodott. 1992-ben operálták meg először, aztán még hét műtéten esett át 2000-ig. Annyira szeretett és akart versenyezni, hogy még hazudni is képes volt érte. Például azt hazudta, hogy nyaralni van Cipruson, miközben három hétig feküdt az intenzív osztályon, mert kivették a fél tüdejét! Öt hét után pedig ismét autóba ült és a pályákon száguldott. Folyamatosan harcba volt az idővel a pályán és az életben egyaránt. Bízott abban, hogy még nem futott ki az időből és találnak valamilyen ellenszert a rák ellen. Először a mellkasában, majd a bal csípőjén jelent meg a daganat, ami aztán szép lassan elterjedt a testében. Az orvosok nem igazán találták meg a betegség eredetét, mert a vizsgálatok semmi olyan okot nem állapítottak meg, ami például a dohányzásból vagy a helytelen táplálkozásból fakadt volna. Arra esetleg láttak lehetőséget, hogy Laci teste a versenyek során, egy-egy komoly ütközésre, ütődésre később egy elburjánzó rákos sejttel reagált.

Ranga nem verte nagydobra a betegségét. Sokáig csak közvetlen hozzátartozói: szülei, felesége, két fia és Büki Ernő tudott róla. Azonban egyre nagyobb nehézség volt titkolni a betegséget, mert később már minden évben átesett egy olyan komoly műtéten, ami fizikailag és szellemileg is nagyon megviselte. Nem vágyott arra, hogy sajnálják. Ő abban az időszakban, amikor egészségi állapota miatt már nem versenyezhetett, akkor is arra vágyott, hogy irigyeljék azért, amit pályafutása során elért. 

Eközben óriási erőről tett tanúbizonyságot. A bordaműtétje után két héttel már ment tréningezni és a versenyt is megnyerte. Még az orvosok sem akarták elhinni, hogy ilyen létezik. Életének utolsó 3-4 éve már a műtétekből való felépüléssel és a következő műtétre való felkészüléssel telt. (Sajnos az egyik lábát is amputálni kellett.) Amíg tehette a ralival foglakozott, de aztán óriási változás állt be az életében. Korábban szinte mindig úton volt. Folyamatosan intézkedett, hetente háromszor Budapestre utazott a csapat ügyeit intézni. Volt olyan év, amikor 12-szer járt Olaszországban a versenyautóval kapcsolatos dolgok miatt, de aztán a betegsége a négy fal közé zárta. A külvilággal a kapcsolatot telefonon tartotta, az autósport eseményeit pedig újságokon, tv-n keresztül követte. Továbbra is figyelte a tehetséges pilótákat. (2000-ben azt mondta a Suzukival versenyző Asiról, hogy a jövő bajnoka lesz. Nem tévedett.) Azzal is tisztában volt, hogy miután már másfél éve nem ült versenyautóba és a pályák mellé sem mehetett ki, a népes haveri kör meg fog csappanni. De bízott benne, hogy akit igazi barátjának hitt, az kitart mellette. (pl. dr. Kollár Lajos, aki orvosként rengeteget tett Laciért, vagy Büki Ernő, aki nem "csak" a navigátora volt, hanem rokona és igazi barátja is.) Jóleső érzésekkel gondolt vissza a cirka 20 év alatt teljesített versenyekre. A Béke Barátság Kupákra, a Nagy Orosz Tél Rally-ra, az Európa Bajnoki futamokra Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában vagy Szlovákiában és persze a hazai versenyekre, élükön a Mecsek Rally-val, ahova kisgyerekként még bringával tekert ki.

Végül, közel 10 év küzdelem után a betegség győzött és a hatszoros bajnok 2001. június 16.-án, 44 évesen elhunyt. Ha a betegség elkerüli, valószínűleg már akkor sem versenyezne, hiszen napjainkban már 53 éves lenne. Viszont még jó néhány évig számolni kellett volna vele a magyar rali mezőny élvonalában, mostanság pedig egy csapat vezetőjeként segíthetné a fiatal pilótákat. Sajnos, a ha-val kezdődő mondatoknak nem sok értelmük van. Így csak a tény marad, hogy a magyar raliélet egyik ikonja már közel 10 évvel elhunyt.

Forrás: Fekete Kálmán: Ranga László című könyve
A képekért köszönet a Ranga családnak!

Ranga László élete 2. rész
Ranga László élete 1. rész
Ranga László pályafutása képekben 1976-1987

Bóka István