1999-ben az egyik kanyar olyan alattomosan felfagyott, hogy még a pályazárás előtt három! utcai autó esett be ugyanabba a kanyarba. Éppen ez volt a szerencséje a Toyota két gyári Corolla WRC-jének, előbb Sainz majd Auriol is ezeknek az autóknak köszönhette, hogy nem estek le a mélybe, nézői segítséggel folytathatták a száguldást. Persze a két Toyota mellett még több privát versenyző járt hasonlóképp, egy biztos, a nézők jól szórakoztak:

Ha már fekete jég és ha már Carlos Sainz, akkor érdemes vetnünk egy pillantást a 2004-es évre. Sainz ekkor már igazán rutinos versenyzőnek számított, mégis áldozatául esett a fekete jégnek.

Egy évvel később Petter Solberg kalandjától volt hangos a Youtube, a norvég fékhatás nélkül, őrült sebességgel érkezett egy bal kanyarba és csapódott izomból Subarujával az út menti dombnak. A belső videó alapján, különösen Mills tűnik ijedtnek, de sokáig nem vesztegelt itt az Impreza, Petter bökött rajta egy egyest és elhagyta a helyszínt.

A Monte legnagyobb túlélőjéhez képest azonban Solberg sehol nincs. Aki egy kicsit is régebb ideje követi a a Rally VB-t egészen biztosan emlékszik Roman Kresta 2002-es mutatványára. Kresta egy bal visszafordítóba érkezett a kelleténél jóval nagyobb tempóban, még rárántott a kézire így autója jobb oldalával az utat szegélyező kőfalnak ütközött. Ha csak a fedélzeti kamerából szemlélnénk az esetet talán említésre sem méltatnák. Igenám, csakhogy az a kőfal amit Kresta kiütött egy több méter mély szakadéktól óvta az arra járókat. Kresta isteni szerencséje az volt, hogy a fal gyenge állapota miatt ki volt támasztva egy komolyabb gerendával, amit szinte pontosan az Octavia közepével kapott el, így a két versenyző karcolás nélkül megúszta a kalandot. Abba belegondolni se merünk, mi történt volna, ha nincs ott a gerenda.

Amilyen szerencsés volt Kresta, olyan szerencsétlenül járt, Khalid Al-Quassimi. A Ford közel-keleti pilótája, alig néhány méterre a szakasz céljától esett le az útról, neki egy földkupacnak. A lendület még tovább vitte az autót, de szinte centikre a fotocellától a Focus mozgásképtelenné vált.

Kirs Meeke, alapvetően nem vallhatja magát szerencsésnek a Montén, a Peugeot UK színeiben 2009-ben és 2010-ben is egy bukás vetett véget versenyének. Mivel a tavalyi futamot az EuroSport élőben közvetítette, Meeke-nek azt a bravúrt sikerült összehoznia, hogy élő egyenes adásban mutatatta be esését.

Ugyanebben az évben, vagyis 2010-ben többek között a verseny egyik nagy esélyesét, Sebastien Ogiert a nézők tréfálták meg azzal, hogy extra adag havat lapátoltak a pályára. Ogier viszonylag szerencsésen megúszta a kalandot, de mivel hatalmas harcot vívott a győzelemért Mikko Hirvonennel, értékes másodperceket dobált el magától.

A Monte-Carlo Rally egyik legnagyobb egyénisége kétségtelenül Sebastien Loeb, aki általában nyert, amikor rajthoz állt. Volt ugyan neki is egy hibája, de mégsem ezzel került be a TOP10-be. A futam utolsó Rally VB-s évében, 2008-ban Loebnek minden lélekjelenlétére szüksége volt, amikor egy tempós kanyarból kiérkezve egy az úton sétálgató csendőrrel találta magát szembe. Loeb észnél volt és a szerencsével sem állt hadilábon, egy picit még korrigálni tudott így néhány centivel elkerülte a rend őrét.

A rali hőskorát sokan a B csoportos autók idejére teszik, kétség kívül van benne igazság, természetesen a Monte is számos szép emléket őriz ezekről az időkről. Szerencsére ebből az időből is számos klipet találunk, viszont nem volt könnyű választani közülük. Választásunk végül a 1986-os futam beszámolójára esett, amikor Henri Toivonen egy Lancia Delta S4-gyel, Walter Röhrl az Audi Quatrro E2-vel, Michel Mouton a Peugeot 205 T16-al, Malcolm Wilson pedig az MG Metro 6R4-gyel lógatott.

A végére hagytuk azt a videót, ami tulajdonképpen nem is a Monte Carlo Rallyn készült. A verseny olyan nagy hatással volt néhány rajongóra, hogy terepasztalon megépítették a Monte kicsinyített mását. A terepasztalon megvannak a jellegzetes szerpentinek, a pályákat műhóval szórták be, az élményről pedig a távirányítású sínautók gondoskodnak.

Fri