Portugál Rally Blog 1. rész: Latin március Március 25. A Mexikó Rallyval kezdtük, az Italian Baja-val folytattuk és a Portugál Rallyval zárjuk a márciust. Lapunk három fővel képviselteti magát a futamon, itt a World Tour 2011 idei harmadik állomásának első blogja. Sok pihenésre nem maradt idő a Mexikó Rally után. Alig egy héttel mexikói hazaérkezésem után, már Olaszországba, a Tereprali Világkupa első állomására, az Italian Baja-ra voltam hivatalos Garamvölgyi Zoli és a GarZone Racing oldalán. Két nappal később pedig már újabb latin állomás következett márciusi túránk sorában, a Portugál Rallyval búcsúzunk a márciustól. A Svéd Rally után ismét népes magyar tábor érkezett a Rally VB-re, a RallyeTours-szal közös utunkon, csaknem 30 magyar vette célba Portugáliát. Lapunk sem panaszkodhat, hiszen Krizsanyik Zoli mellett angol idegenlégiósunk, Kriston Anita is a narancs színeket képviseli. Sajnos az idei Portugál Rally rendhagyó módon egy nappal korábban, szerda reggel indult, merthogy a szervezők Lisszabonba költöztették a nyitó szuperspeciált. Emiatt a tesztet egy nappal korábbra hozták. A mi utunk szerdától-szerdáig tart, ezért a verseny (számomra) legfontosabb részéről le kellett mondanom, ezt a mai napig nem tudtam feldolgozni. Pozsonyból induló gépünk Malagáig repített minket, ahol szokás szerint beindultak a kalandok. Úgy számoltuk, hogy innen 6 bérautóval lógatunk tovább, de be kellett érnünk öttel. Sajnos a hiányzó autó nekünk hiányzott, ezért másik megoldás után kellett nézni. Szűk csapatunkat Anita, rallyheart-os MSE, Zoli és én képviseltük, de mivel Anita Angliából jött és Faro-ban szállt le, ezért egy helyet neki is fent kellett tartanunk valahol. Sok választásunk nem volt, Kígyó (Venczel Ádám) és Kígyó öccse (Venczel Viktória, aki egyébként a nővére) ketten nyomultak egy Pandába, és itt-ott volt még egy-egy szabad hely. MSE egy Berlingo-ban húzta meg magát, Zolival pedig bepattantunk a Pandába. A repteret elhagyva ki kellett kutatnunk egy boltot, hogy a legfontosabb alapvető élelmiszereket (sör) felvételezzük. Telefonom POI-jában találtam egy autópályához közeli marketet, rámozdultunk, merthogy Viki szerint ez egy helyi hipermarket. Ez az állítás szinte rögtön megdőlni látszott, ahogy gépé-gépé-gépé-gépkocsinkkal letértünk az autópályáról, szűk sikátorokon tartottunk a cél felé. Ugye senki nem gondolta, hogy tényleg egy hipermarketet találtunk, mert szó nincs róla. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ilyen kis bolt létezik, de a lényeg, hogy amiért mentünk, megkaptuk. Sőt, még vettünk pár haszontalan dolgot (kenyér, sonka, paprika és Fanta) is. Azért mondom, hogy haszontalan, mert ezeket később a szállás környékén el is hagytuk. Innen már alig valamivel több, mint 400 km kocsizás választott el minket Faro repülőteréről, ahová időközben Anita is megérkezett, kinézett neki pár óra várakozás. Ha nem is simán (néhány autópálya csomóponton túlcsúsztunk), de éjfél körül megérkeztünk Faroba. Már csak Anitát kellett megtalálnunk, aki 1 óra után beleunt a várakozásba és összebandázott Fordos Attilával. A Ford főhadiszállásán állítottuk igazán nagy kihívás elé a Pandát, de Anita és bőröndje sem tudott kifogni rajta, mindketten befértek még Zoli és Viki mellé a hátsó sorba. A szálláson visszakaptuk MSE-t is, ezzel optimalizáltuk 6 ágyas apartmanunk helykihasználtságát. Kettő körül megittunk egy welcome drinket, négykor pedig a kilépőt. Csütörtök reggel sajnos nem kellett korán kelnünk, a tesztet ugye már buktuk, a lisszaboni gyorsaságit pedig nem díjaztuk egy újabb 500 kilométeres kocsizással, elég volt 11-kor kikelni az ágyból. Le nem izzadtunk éjszaka, ezért az ébredés sem ment nehezen. Társalgás Borsos Petivel Miután nagyjából magunkhoz tértünk, bepattantunk a Pandába, MSE-t ismét kölcsön adtuk és belógattunk a szervizbe. Átsétáltunk a csont üres szervizállásokon, útközben összetalálkoztunk a Rally VB egyik állandó magyar résztvevőjével, Borsos Petivel. Peti a két Abu Dhabi-s Subaru közül az egyiken dolgozik a Portugál Rallyn, sokat mesélt nekünk arról, milyen az élet a VB-n. Zoli narancsot vesz I. Zoli narancsot vesz II. A délutáni programban vásárlás, a szuperspeciál élő TV-s közvetítésének megtekintése és óceánpart nézés szerepelt. A shoppingolás után szállásunkra egy mellékúton mentünk, utunkat végig narancsfák és narancsárusok szegélyezték. Egyikből sem akartunk kimaradni, Zoli talált egy ültetvényt, ahol szabadon szüretelhetett, egy kissé flúgos mamitól pedig lehívtunk egy 5 kilós csomagot. Albufeira Az óceánpart nézésre már sötétben került sor, ez azonban nem vont le semmit az élvezeti értékéből. A parton találtunk egy sziklafalat, amit elsőre egész jó ötletnek tűnt megmászni. Az orom nagyjából öt méter magas lehetett, négy és félig gond nélkül feljutottam, de a tetején nedvesnek tűnt a fű, ezért inkább eltekintettem meghódításától. Már készülődtem lefelé, amikor kiszakadt a lábam alól a talaj. Elképesztő, hogy 1 tizedmásodperc alatt mi minden végigfut az ember agyán. Nagyjából ennyi idő alatt lenéztem, hogy a kb. 20 kilós szikladarab nem üti-e le az alattam lévő Kígyót, elkezdtem készülni fejem védésére, miközben lábaimmal igyekeztem menteni a helyzetet. Ha szívlapáttal ütnének, sem tudnám megmondani minek köszönhető, de másfél méterrel lejjebb mindkét lábammal fogást vettem a falon és a zuhanó szikla is csak súrolta Kígyó kezét, apró felületi sérülésekkel mindketten megúsztuk a balhét. Jump! De nem szabadultunk könnyen a sziklától, néhány perccel később már ugráló iskolát tartottunk egy sokkal biztonságosabb helyről. Miután ki ugra-bugráltuk magunk, búcsúzásképpen otthagytuk kézlenyomatunk a homokban a pénteki strandolóknak. Emlék Nem rosszul, talán inkább hülyén éreztük magunkat amiatt, hogy eltelt úgy a csütörtök, hogy versenyautót csak TV-ben láttunk, jók voltak a programok, de hiányzott a benzingőz. Péntek reggel, kicsit ránk ijesztett az időjárás, komor fellegek jelentek meg Albufeira egén. Az intő jelek ellenére az esőkabátot és az esernyőt is a szálláson hagytam, de szerencsére ez nap közben nem is hiányzott. Ha nem is volt olyan jó idő, mint otthon, de egész nap napsütésben fürödtünk, estére szépen lepirultak az arcok. Nem bolondultam meg egyik mai nézői pontunktól sem, de rosszak sem voltak, maradjunk az átlagosnál. Ami a mezőnyt illeti, Hirvonen nem csak a stopperóra szerint tűnt gyorsnak, szemre is nagyon átküldte a Fiestát, a két Citroennek ezen a hétvégén kemény dió lesz a két gyári Fiesta. Számomra az idei év egyik negatív szenzációja a VB-re visszatérő Michelin gumik gyenge szereplése, már Svédben is furcsálltam a defekteket, hóban nem annyira könnyű hazavágni a gumit, majd Mexikóban és a Portugál Rally első napjának is több nyilatkozat a defektek miatt volt hangos. Petter a hat gyors alatt beszedett hármat, igaz az egyikben ő is alaposan benne volt. Nagyon vártuk, hogy milyenek lesznek a debütáló Minik, egyrészt sem a márka új versenyautóját, sem 1.6-os S2000-es autót nem láthattunk még korábban. Szemre és hangra nincs nagy különbség a Mini S2000 és a Fiesta vagy a DS3 WRC között, az biztos, hogy sokkal gyorsabb, mint a régi S2000-es, de bármennyire is jól tereli az autót Araujo, a győzelemre ezzel a specifikációval nem jelentenek veszélyt. Egész biztos, hogy több említésre méltó momentum is kimaradt a mai nap krónikájából, de érzem, hogy az agyam ma éjszaka már nem képes az emlékek közti kutatásra, ezért most inkább rágyúrok a holnapra. Pot kívánok! A Portugál Rally blog és helyszíni tudósításunk támogatói: Korda Racing Partnerünk: RallyeTours Támogatóink: Fri