Augusztus 29.
A Német Rali legendás szakaszán csak veszíteni lehet, kérdezd meg Loeböt, Solberget, Neuville-t, és a sort még sokáig lehetne folytatni...

Ami nekünk a veszprémi lőtér, esetleg idősebbeknek a 0 Pont, az Németországban a Baumholder gyakorló lőtér. Elő legenda, ahol már 45 éve rendeztek gyorsasági szakaszt, természetesen akkor még nem a rali vb részeként.

1974 augusztusának közepe, a német ralibajnokság Idar-Obersteinban vendégeskedik a Hunsrück régióban, és először kerül sor egy gyorsasági szakaszra a Baumholderen.

A legendás Panzerplatte 1937-ben került kialakításra ahol a második világháborúra készülő német hadsereg kaszárnyát és gyakorló területet épített. A közvetlenül a terület mellett fekvő Baumholder helyőrség lett, a területen fekvő 13 falu 4000 lakóját pedig áttelepítették más településekre.

A második világháború után amerikai kézbe került a terület, ami egy rövid francia vendégeskedés után az egyik legnagyobb amerikai támaszpont lett Európában. Az amerikai sereg nagy élettel töltötte meg a kis települést, ahol egy McDonald’s mellett 50 taxi is vígan megélt. (a McDonald’s a mai napig működik). Az éjszakai élet pedig újra és újra újságok címoldalára juttatta a települést, illetve a német kormánynak is fejfájást okozott, és a „morálisan katasztrófa sújtotta területként” hivatkozott rá. Gondoljunk csak arra, hogy míg Amerikában nem legális a prostitúció, Németországban már akkor is az volt, és a fizetőképes kereslet mellett a hadseregben a nők hiánya is megvolt.

1960-ban vette át a területet az amerikai hadseregtől a német Bundeswehr, ahol aztán gyorsan kialakult a németes csend-rend-fegyelem, párhuzam és derékszög. Ebben az évtizedben rendezte a Sportfahrer-Team-Hunsrück az első Hunsrück ralikat, akkor még Panzerplatte nélkül. 73-ban engedtek először versenyautókat a katonai területre.

"Akkoriban találtuk ki, hogy kellene egy szakaszt rendezni a területen, és ezzel az ötlettel azonnal meg is kerestük Wolf alezredest, aki a terület helyettes parancsnoka volt és a hadsereg motorsport divíziójában maga is versenyzett, nem is eredménytelenül, kategória bajnoki címet is szerzett. Így aztán nem volt gond, hogy megértsük egymást, gyorsan meg tudtunk egyezni és így született meg a Panzerplatte gyorsasági szakasz. Az elején egy 6,8 kilométeres kört jelöltünk ki ami körverseny jelleggel többször is teljesítésre került." - tekint vissza Henning Wünsch, az akkori szervezőcsapat vezetője.

Egy évvel a debütálás után a feljebb már említett 74-es német bajnoki futam része lett a Panzerplatte, nem is akárhogy, egy 92 kilométeres maratoni szakaszt jelölt ki Wünsch és csapata. Összehasonlításképpen az idei verseny 4 Panzerplatte szakasza volt összesen 104 kilométer.

Egy másik nagy különbség akkoriban, egészen a 80-as évek elejéig: az angol RAC Rally példája után a szakaszt teljesen „vakon“ kellett teljesíteni. A pályabejárás akkoriban tilos volt, sőt, az 1974-es versenyen az itinerben mindössze annyi szerepelt, hogy 0,0km rajt, 91,08km cél. A tájékozódást kizárólag a kanyarokban és előtte elhelyezett nyilak segítették, szintén a brit ralitól átvéve. Ezeket a nyilakat a mai napig láthatjuk a Wales illetve a német ralikon.

Ez a több, mint 90 kilométer nem a leghosszabb szakasz a verseny történetében, 1976-ban egy 112 kilométeres körpálya volt kijelölve. (a körversenyek a mai napig jellemzői a németországi raliversenyeknek). Sajnos ma már nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi különböző variációja létezett már a Panzerplatténak, és a katonai területen nem is a Panzerplatte az egyetlen szakasz, csak a 2002 óta íródó német rali vb történelemben szerepelt 3 másik szakasz is, Hahlkreuz, Maiwald és Erzweiler.

A szakasz 1973 óta sokat változott, az eleinte (szintén a német versenyekre máig jellemzően) a szakasz 20-25 százaléka murvás volt, ami idővel csökkent, ma már kizárólag aszfalt és beton a szakasz, a vegyes szakaszok 2005-ös tiltása miatt még egyes részeket le is kellett aszfaltozni.

A rengeteg variáció ellenére nem járt a verseny a terület minden részén. "Az impact area nekünk is tabu. Ott gyakorlatozik a német hadsereg éles lőszerekkel és nem kizárható, hogy fel nem robbant lövedékek a területen maradnak." - Wünsch.

Apropó ottmaradt dolgok: elromlott technika, balesetek (szoros, de nem túl kellemes barátságok a rettegett Hinkelsteinnal) és legfőképpen gumidefektek szorosan összetartoznak a Panzerplattéval. A poros nagyon változó minőségű betonnal borított szakasz már a hetvenes években híressé vált arról, hogy a győzelmi esélyek úgy porladnak el, mint szinte minden a tankok lánctalpai alatt. Nagy nevek tanulták ezt meg még a vb időszaka előtt ( Blomqvist, Vatanen vagy Toivonen), illetve a vb-n Loeb, Solberg, Neuville és idén Ogier is megtanulhatták, hogy itt csak veszíteni lehet, időt, versenyt, vagy vb álmokat.

*Hinkelstein: az utat sok helyen határoló hatalmas kődarabok, amik 30-40 centi magasan állnak ki a földből, viszont több mint egy méter mélyen vannak benne. Az eredeti célja ezeknek, hogy a tankokat, páncélos járműveket az úton tartsa, egy bizonyos területet elkerítsen. És ha egy tankot az úton tart, akkor egy raliautó aligha köszöni meg a találkozást, Solberg Subaruja tudna erről mesélni

VAdam