|
|
|
|
|
November 18. A kiemelkedő presztízzsel büszkélkedő terep-rallye versenyt nehézsége miatt sokan a Dakarral egy szintre hozzák és véleményük szerint csak médiás közvetítésekben marad el a januári "sivatagi show"-tól. Éppen ezért hatalmas öröm a mexikói pilóta számára, hogy truck-jával és édesapjával az oldalán a legügyesebb és leggyorsabb pilótaként nemcsak kategóriájukat zárták győztesként, hanem az összetettben is ők domináltak. Mivel a páros a 25. helyről rajtolt el, így ebből a pozícióból kellett szépen feltornázniuk magukat az élmezőnybe. A pilóta-navigátor szerep a nagy távolság miatt néha felcserélődött - a rajtot a fiatalabbik Vildosola kezdte meg, majd 618 mérföld után átadta az irányítást édesapjának. A cél előtt pedig ismét az eredeti felállást választották - így a fiúnak járt ki a nagyobb siker a célban. "Nagyon komoly kezdése volt a futamnak, és rengeteg "truck" vágott neki a versenynek. Szinte szlalomozni kellett közöttük. 1000 mérföldet kellett leautóznunk, így nem volt szabad meggondolatlan döntést hoznunk. Első körben a 10. helyet tűztük ki célnak, és onnan kezdve már lehetett taktikázni, hogyan szorongassuk meg az élmezőnyt" - mondta el a futam utáni sajtótájékoztatón Vildosola junior. A mexikói páros nagy ellenfele BJ Baldwin volt, akivel az utakon is gyakran összeakadtak. Számára most egy második hely jött össze - az összetettben és a kategóriájában is egyaránt, annak ellenére, hogy a verseny elején még az első hellyel szemezgetett. Baldwin sokat sejtetően kezdte meg mérföldjeit, azonban főként műszaki gondok miatt ennek a második helynek is tudott örülni: "Gyakran vezettünk a futamon, így az egyik szemem sír emiatt, hogy a dobogó középső fokát szereztük meg. A másik azonban örül, hiszen a rádiós gondjaink mellett az üzemanyag-rendszer sem működött tökéletesen. Voltak pillanatok, mikor azt hittem, ki kell állnunk. Szerencsére behoztuk az autót, és ekkor már nem az eredmény lebegett a szemem előtt, hanem az a szendvics, ami arra várt, hogy megegyem végre..." Ilyen nagy távolság után is szinte csak másodpercek választották el a harmadik helyen álló Mark Weyhrich-t Baldwin-tól. A Ford márkát képviselő versenyző számára is akadtak nagy pozitívumok és negatívumok a megtett 1000 mérföld során. "Északon kezdtünk, ahol még elég nagy volt a forgalom a pályán. Egy idő után szépen oszlottunk, mi próbáltuk az élmezőnybe verekedni magunkat. Az elején minden bajom, az "utazási" betegségek sem kíméltek, így akkor nem tudtam a maximumot kihozni az autóból. Teljesen elégedett vagyok a harmadik hellyel, szinte az álmaim valósultak meg ezzel." Mivel észak-amerikai terep-rallye versenyről beszélünk, ami egy picit eltér attól amilyennek itthon ismerjük, ezért a fent említett nevek sokak számára még ismeretlenek lehetnek, ám voltak résztvevők, akiket egy másik technikai sportágban már láthattunk eredményesen versenyezni. Ide tartozik az a Kris Meeke, aki az idén befejeződő interkontinentális ralis sorozat 2009-es bajnokaként ismert. A Baja 1000-en azonban nem négykerékkel állt rajthoz, hanem a motoros kategória résztvevőinek számát gyarapította. Meeke egy Honda CRF 450X motorral teljesítette a távot - kategóriájában a 18. helyen végzett. Meeke mellett a szintén a rali pályákról ismert Armin Schwarz is próbára tette magát. A német versenyző számára szintén egy 18. hely jutott ki kategóriájában, ahol 22 célba érkezővel számoltak Mexikóban. „Ez igazi verseny volt!" - kezdte lelkesen mondandóját a német BMW-s. "Nagyon izgalmas helyeken mentünk keresztül, voltak megmászhatatlannak tűnő dűnék, és olyan visszafordítók, mellyel még a raliban sem számoltam soha. Körülbelül a verseny felénél olaj problémáink voltak, ekkor azt hittük, feladjuk, és várjuk a csapatot, hogy jöjjenek értünk a sivatagba. De sikerült megjavítani a hibát, bár több órába telt, így az akkor megszerzett hetedik helyünk már régen elúszott. Pozitív élményekkel térek haza, és alig várom, hogy 2013-ban ismét a dűnék között találhassam magam." |
|
