Portugál Rally Blog 2. rész: Mélypont Március 28. A rali szombati napjára kicsit megpróbáltunk lenyugodni. Mivel pénteken jóformán egyetlen N-es autót sem láttunk, visszavettünk a tempóból és három gyorsaságit iktattunk a programba. Kicsit kezdek megijedni saját magamtól, de lassan ott tartunk, hogy én kelek elsőként. Mivel internet csak pár házzal arrébb van, ezért én előreszaladtam feltölteni ezt-azt, a végén még várnom is kellett a csapatra. A szombati pályákat két autóval támadtuk, összebandáztunk a rallyeyes.hu hármas fogatával, így picit szellősebbé válhatott a Panda, Zoli átugrott Dokiékhoz. Fotó: Doki Arra már nem emlékszem, hogy sietnünk kellett vagy mi volt, de a szakaszhoz vezető autópálya szakaszon Kígyó elkezdte feszegetni a Panda határait. Ha minden igaz, 176 km/h a cipős doboz végsebessége. Dokiék szerint ez egyáltalán nem szívderítő látvány, de hát gondolhatjátok, hogy belülről sem lehet felemelő érzés 176-tal lógatni egy akkora autó jobb első ülésén, amiben ha ki tudnám rendesen nyújtani a lábam, a cipőm előrébb lenne, mint az első lökhárító. A nézői pont nem volt egy nagy történet, egy balos derékszögben álltunk meg, különösebb esemény nem zavart meg minket. Ezután a nap harmadik szakaszát céloztuk meg, először örültünk neki, hogy itt nem lesz autópálya. De hamar visszasírtuk a sztrádát, Kígyó a hegyi utakon is komoly próba elé állította a Pandát. A bólogató kutya hozzám képest kővé dermedt szobor, Anita eddig navigátornak készült, de szerintem a hegyi lógatás után szerzett élményei után ezt meggondolja. Bár azt mondja ott annyiból jobb, hogy nem jönnek szembe. A halál közeli élményünket ezzel szombatra is letudtuk. A következő és egyben szombati utolsó kiszemelt nézői pontra is kalandosan jutottunk el. Szerencsére volt elég időnk, így a Panda is pihenhetett kicsit, és nekünk is volt időnk kutatni. Az első helyen a hajunkra kenhettük a média akkreditációnkat, a pályazáró gárdista embert ugyanis nem hatotta meg, 5-6 kilométeres séta várt volna ránk. Pedig bevetettünk mindent, de még Doki háromlépcsős problémamegoldó kulcsa sem működött. Elmondta az ürgének mit kellene tennie: "Séf! Szpíking! Parking!" - de ez sem működött, valami hiba csúszhatott a kommunikációs csatornába. Kerestünk gyorsan egy másik közeli pontot, ez azonban egyikünknek sem tetszett, ezért kikutattunk egy harmadik tételt. Itt is sétáltunk egy keveset, mire megállapodtunk, majd nyugodtan végigvártuk a mezőnyt. A verseny képe sokat nem változott péntekhez képest, a két gyári Citroen, a két gyári Ford és Petter kiemelkedik a mezőnyből, hozzájuk a szombaton versenybe visszatérő Mads Ostberg tudott közel kerülni. Azt most még nem tudjuk, hogy mekkora lesz a különbség a kombi Trabant (Mini) S2000-es és WRC változatához képest, de ha nem lesz jelentősen gyorsabb és megbízhatóbb, akkor nagy bajban lesz a Prodrive. Araujo már a verseny előtt is motorproblémákkal küzdött, és a rali második napján az új motor is beadta a kulcsot. Daniel Oliveira-t sem kerülték el a műszaki gondok, őt egyébként a hollandok (Kuipers és Merksteijn) által életre hívott harmadik vonalhoz tudjuk sorolni. Az új WRC-ket számos kritika érte, hogy mennyire lassúak, avagy sem. Nos, vasárnap este kaptunk egy érdekes táblázatot, amelyen az itteni gyorsasági szakaszok legjobb tavalyi és idei időeredményeit vetették össze. Íme, a meglepő eredmény: Ourique (20,27 km): 2010: Ogier 13.02,5 2011: Latvala 12:45,2 Felizes (21,32 km): 2010: Loeb 13.35,6 2011: Ogier 13.25,4 Almodovar (26,23 km): 2010: Ogier 16.38,7 2011: Ogier 15.59,6 Vascao (25,26 km): 2010: Loeb 16.29,2 2011: P. Solberg 16.11,2 Loulé (22,56 km): 2010: Loeb 15.22,7 2011: P. Solberg 15.13,6 Silves (21,39 km): 2010: Ogier 12.05,5 2011: P. Solberg 12.12,5 Tisztán látszik, hogy egy kivételével valamennyi szakaszon gyorsabbak voltak az idén, az utolsón is csak azért nem, mert leszakadt az eső. Talán nem volt a legjobb ötlet épp ezen a szakaszon végigvárni a mezőnyt, merthogy velünk együtt a pályáról lezúduló tömeg is a Faro felé vette az irányt. Nagyjából másfél-két óra alatt teljesítettük a 45 kilométert és még a szervizpark sem halt ki teljesen. Amíg a többiek a Ford meghívására a csapat sátrában kóstolgatták a sült húsokat, én szokás szerint a sajtóirodán toltam fel a cuccokat. Ritka az, amikor a sajtóirodán mindennel végeznék, ez most sem volt így, ezért a szállásra visszatérve még toltam tovább. Éjfél körülre nagyjából végeztem a legfontosabbakkal, a saját képeimre és a blogra azonban már nem maradt erőm. Azt hiszem ez a szombati nap volt rali vb-s pályafutásom mélypontja. Estére már nagyon hisztis és nyűgös lettem. Szerencsére még lefekvés előtt sikerült fejben helyre tennem a dolgokat, azt hiszem, nagyjából tudom, mik azok a dolgok amiket, ha nem is könnyen, de ki tudok javítani és melyek voltak azok, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Mélypont volt, de azt mondom, ennél lejjebb sose legyen. Az ágyba már úgy feküdtem le, hogy örülni tudtam annak, hogy egyáltalán itt lehetek, még úgy is, hogy tudom ez most komoly erőfeszítéseket követelt, és akkor is, ha rallysport.hu szempontjából sem minden esetben előny az ittlétem. A Portugál Rally blog és helyszíni tudósításunk támogatói: Korda Racing Partnerünk: RallyeTours Portugál Rally Blog 1. rész: Latin március Támogatóink: Fri