|
Ranga
László élete 3. rész December
18. 1998 egy fordulópont volt Laci életében. Sokaknak
fogalma sem volt róla, de újabb operáción esett át és nem épült
fel a versenyszezon kezdetéig. Már évek óta küzdött a rákkal,
de igyekezett titkolni a betegségét. Pletykák már keringtek,
de ’98-ban már nem tudta tovább titkolni súlyos betegségét.
Döntés elé került, mert az autó, a támogatók, a csapat mind
"készen
álltak",
Ranga viszont nem tudta vállalni a versenyzéssel együtt járó
fizikai nehézségeket. Dönthetett volna úgy, hogy abbahagyja
az egészet és csak a felépülésére koncentrál. Ehelyett úgy határozott,
hogy meggyőzi a támogatóit, hogy egy fiatal, tehetséges pilóta
üljön be a helyére, olyan háttérrel, amivel sokszoros bajnokként
kezdte volna el az új évadot. Nem szabad elfelejteni, hogy a
WRC-k 1997-ben jelentek meg a vb-n. Magyarországon a ’98-’99-es
szezonban csak három WRC futott. Az egyik a Mol csapat színeiben,
a másikat Ifj. Tóth János vezette, illetve egy-egy alkalommal
Szeleczky Tamás is rajthoz állt egy Ford Escort WRC-vel. Szóval,
akárki is ülhetett a Mol Rallye Team Subaru Impreza WRC autójába,
óriási lehetőséget kapott. Ranga választása, az ugyancsak pécsi
Kiss Ferencre esett, akiben a jövő bajnokát látta. Ranga tisztában volt a fiatal pilóta eredményeivel.
Kiss Feri 1989-ben indult először túraversenyeken. A másodosztályba
fellépve egy Zsigulival, kategória harmadik és abszolút ötödik
lett az év végére. 1992-93-ban két abszolút bajnoki címet szerzett
a másodosztályban. Egyet egy "A"-s
Zsigulival, egyet pedig egy ugyancsak "A"-s
Suzukival. 1994-ben már az első osztályban indult, ahol két
egymást követő évben csoportbajnokként végzett. (Egyszer az
"N"-ben,
egyszer az "A"-ban,
de mindkét esetben egy Opel Astra GSI-vel.) 1996-ban az N csoport
második helyét szerezte meg egy Ford Escort-tal. A ’97-es évben
csak három futamon tudott részt venni a Forddal. Feri először Büki Ernőt ismerte meg, majd később
Rangát, akihez egy futómű állításra vitt egy autót. (Laci 10
évig tartott fenn egy autószerelő műhelyt.) Ez még ’91-ben volt.
Aztán ’92-ben Laci megkérdezte Kiss Ferit, hogy lenne-e kedve
az ő csapatában versenyezni. Feri igent mondott és három évet
Laci csapatában töltött el. Tehát nem egy új ismeretségről volt szó és
Ranga hitt Kiss Feri tehetségében. Nem is tévedett, mert Feri
élt a hihetetlen lehetőséggel és bebizonyította rátermettségét.
1998-99-ben két abszolút bajnoki címet szerzett. (Büki Ernő Ranga és Kiss mellett is sok versenyen
olvasta az itinert, ennek köszönhetően volt összehasonlítási
alapja. Meglátása szerint: a pályák feldolgozása mindkét esetben
ugyanolyan aprólékos, precíz volt, mivel mindketten szeretették
alaposan megismerni a szakaszokat, ha már az autóval nem tesztelhettek
a verseny előtt eleget. Lacinál a türelmet, a precizitást és
a kitartást emelte ki, míg Feri esetében a hatodik fokozatban,
nagy tempónál nyújtott teljesítményt helyezte előtérbe.) Ezután kezdődtek a gondok. Nem tisztem állást
foglalni az ügyben, főleg nem tíz év után, de azt gondolom,
hogy a történet mindenképpen beletartozik Ranga László sportkarrierjének
ismertetésébe. Éppen ezért a teljes pontosság kedvéért, Ranga
álláspontját szó szerint idézném a könyvből. "...elmondta
(Kiss Feri), hogy ő kizárólag egy módon tud a Mol Rally Team
rendelkezésére állni. Három és fél millió forintot kér zsebbe
2000. január 31-ig. Ami azt jelenti, hogy ez a Mol Rallye Teamnek
nyolcmillió-kettőszázezer forintjába került volna, a járulékokkal
bruttósítva. 1999. november 15.-én azt válaszoltam Ferinek,
amennyiben a Mol Rallye Team lehetőségei ezt megengedik, dolgozni
fogok a kérése megvalósításán, azonban morálisan nem értek egyet
az igényével." Laci kissé zsarolásnak, valamint anyagilag túlzottnak
ítélte Kiss Feri kérését. Ettől függetlenül elismerte Feri tehetségét,
és úgy gondolta, hogy pártfogoltja az ország három legjobb pilótája
közé tartozik. (A másik két versenyzőt is megnevezte, Turi Tamás
és az évekig az egyik legnagyobb riválisaként számon tartott
ifj. Tóth János személyében.) Feri azzal indokolta kérését, hogy egy minimálbérnek
megfelelő költségtérítést kap, amiből nem tud megélni. Akkor
inkább nyit egy autószerelő műhelyt és dolgozik a tanult szakmájában.
Feri úgy érezte, hogy az általa kért összeg egy akkora költségvetésű
csapatnak, mint a Mol Rallye Team nem okozhat komoly problémát,
arról nem is beszélve, hogy az eredményeivel bizonyította, hogy
nem kidobott pénzről van szó. Folytak még tárgyalások egy "reálisabb"
pénzösszegről, de aztán az egészből nem lett semmi. Mindezek mellet a Mol Rt. 2000. március elején
bejelentette, hogy a hosszú éveken át tartó támogatást nem kívánja
a korábbi szinten fenntartani, hanem az összeget jelentősen
lecsökkenti. Ezzel el is dőlt a dolog, mert a megcsappant szponzorpénzből
már nem volt lehetőség a Kiss Feri által kért pénzt kifizetni.
Óriási érvágás volt ez a csapatnak, mert a ’99-es évben a Subaru
WRC bérléséért futamonként 13 millió forintot fizetett ki a
Mol Rt. Ehhez jött még az edzőautó, az edzések költségei, a
gumi, az olaj, a szállás, a kaja ára. Nem beszélve a dupla nevezési
díjról, ami minden olyan csapatot sújtott, aki a kötelező, rendezők
által előírt reklámok helyett, a saját szponzori matricáit ragasztotta
ki az autója sárvédőire. És még lehetne sorolni az egyéb költségeket.
Mindez szorozva nyolccal, mert Feri ’99-ben nyolc futamon kellett,
hogy rajthoz álljon a bajnoki cím megszerzéséért. Más megoldásra volt szükség. Ekkor merült fel
Angyalfi Károly neve. Több érv is szólt a fiatal pilóta mellett.
Addigi eredményei bizakodásra adtak okot a jövőt illetően. Még
csak 24 éves volt, ami lehetővé tette, hogy egy több éven át
tartó programot csináljanak végig vele, aminek természetesen
egy magyar bajnoki cím lett volna a célja. Az sem volt elhanyagolható
szempont, hogy Angyalfi egy olyan támogatói hátérrel rendelkezett,
ami valamelyest pótolta a hiányzó szponzorpénzt. Büki Ernőnek
is szimpatikus volt a székesfehérvári versenyző és úgy gondolta,
hogy szívesen versenyezne vele a következő szezonban. Így is történt, de a siker ezúttal elmaradt.
Az Angyalfi -
Büki páros egy roppant peches évet zárt 2000-ben. A balesetek,
műszaki hibák sorozata miatt végül csak az abszolút sorrend
16. pozíciójában zárták az évet, a Veszprém Rally-n megszerzett
negyedik helyüknek köszönhetően. Ranga László eközben már évek óta rákos beteg
volt, és az állapota egyre súlyosbodott. 1992-ben operálták
meg először, aztán még hét műtéten esett át 2000-ig. Annyira
szeretett és akart versenyezni, hogy még hazudni is képes volt
érte. Például azt hazudta, hogy nyaralni van Cipruson, miközben
három hétig feküdt az intenzív osztályon, mert kivették a fél
tüdejét! Öt hét után pedig ismét autóba ült és a pályákon száguldott.
Folyamatosan harcba volt az idővel a pályán és az életben egyaránt.
Bízott abban, hogy még nem futott ki az időből és találnak valamilyen
ellenszert a rák ellen. Először a mellkasában, majd a bal csípőjén
jelent meg a daganat, ami aztán szép lassan elterjedt a testében.
Az orvosok nem igazán találták meg a betegség eredetét, mert
a vizsgálatok semmi olyan okot nem állapítottak meg, ami például
a dohányzásból vagy a helytelen táplálkozásból fakadt volna.
Arra esetleg láttak lehetőséget, hogy Laci teste a versenyek
során, egy-egy komoly ütközésre, ütődésre később egy elburjánzó
rákos sejttel reagált. Ranga nem verte nagydobra a betegségét. Sokáig
csak közvetlen hozzátartozói: szülei, felesége, két fia és Büki
Ernő tudott róla. Azonban egyre nagyobb nehézség volt titkolni
a betegséget, mert később már minden évben átesett egy olyan
komoly műtéten, ami fizikailag és szellemileg is nagyon megviselte.
Nem vágyott arra, hogy sajnálják. Ő abban az időszakban, amikor
egészségi állapota miatt már nem versenyezhetett, akkor is arra
vágyott, hogy irigyeljék azért, amit pályafutása során elért. Eközben óriási erőről tett tanúbizonyságot.
A bordaműtétje után két héttel már ment tréningezni és a versenyt
is megnyerte. Még az orvosok sem akarták elhinni, hogy ilyen
létezik. Életének utolsó 3-4 éve már a műtétekből való felépüléssel
és a következő műtétre való felkészüléssel telt. (Sajnos az
egyik lábát is amputálni kellett.) Amíg tehette a ralival foglakozott,
de aztán óriási változás állt be az életében. Korábban szinte
mindig úton volt. Folyamatosan intézkedett, hetente háromszor
Budapestre utazott a csapat ügyeit intézni. Volt olyan év, amikor
12-szer járt Olaszországban a versenyautóval kapcsolatos dolgok
miatt, de aztán a betegsége a négy fal közé zárta. A külvilággal
a kapcsolatot telefonon tartotta, az autósport eseményeit pedig
újságokon, tv-n keresztül követte. Továbbra is figyelte a tehetséges
pilótákat. (2000-ben azt mondta a Suzukival versenyző Asiról,
hogy a jövő bajnoka lesz. Nem tévedett.) Azzal is tisztában
volt, hogy miután már másfél éve nem ült versenyautóba és a
pályák mellé sem mehetett ki, a népes haveri kör meg fog csappanni.
De bízott benne, hogy akit igazi barátjának hitt, az kitart
mellette. (pl. dr. Kollár Lajos, aki orvosként rengeteget tett
Laciért, vagy Büki Ernő, aki nem "csak"
a navigátora volt, hanem rokona és igazi barátja is.) Jóleső
érzésekkel gondolt vissza a cirka 20 év alatt teljesített versenyekre.
A Béke Barátság Kupákra, a Nagy Orosz Tél Rally-ra, az Európa
Bajnoki futamokra Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában
vagy Szlovákiában és persze a hazai versenyekre, élükön a Mecsek
Rally-val, ahova kisgyerekként még bringával tekert ki.
Végül, közel 10 év küzdelem után a betegség
győzött és a hatszoros bajnok 2001. június 16.-án, 44 évesen
elhunyt. Ha a betegség elkerüli, valószínűleg már akkor sem
versenyezne, hiszen napjainkban már 53 éves lenne. Viszont még
jó néhány évig számolni kellett volna vele a magyar rali mezőny
élvonalában, mostanság pedig egy csapat vezetőjeként segíthetné
a fiatal pilótákat. Sajnos, a ha-val kezdődő mondatoknak nem
sok értelmük van. Így csak a tény marad, hogy a magyar raliélet
egyik ikonja már közel 10 évvel elhunyt. Forrás: Fekete Kálmán: Ranga László
című könyve Ranga
László élete 2. rész |
|