Portugál Rally Blog 3. rész: Hangulatváltás Március 28. Vasárnap hivatalosan véget ért a Portugál Rally, de blogunk egy picit túlnyúlik a rali utolsó versenynapján. Fri utolsó helyzetjelentése Albufeirából. Vasárnap új nap virradt, nagyjából elfelejtettem a szombatot. Új napot kezdtem, tiszta lappal. A rali utolsó napjára négy gyorsasági maradt, amiből kettőt volt esélyünk elcsípni. Igazán ütős helyet most sem sikerült találnunk, egy picit hiányzott is a versenyből, hogy legyen legalább egy olyan rész, amire évek múltán is emlékezni fogok. Hogy időben visszaérjünk a szervizparkba, a második körben az első szakaszt szemeltük ki. Megérkezünk időben, kiszállunk a kocsiból, szikrázó napsütés, még szinte a póló is sok. Ott is hagytunk mindent a kocsiban, ahogy kell, persze hogy az ötödik autó után leszakad az eső. Szerencsére a magyar zászló mindig nálam van, így Magyarország megvédett Portugália változékony időjárásától. Ami az időjárást illeti, nem gondoltam volna, hogy idejövünk fázni. Ahhoz képest, hogy otthon, de még Angliában is 20 fok felett volt napközben, itt 18-nál nem volt több, éjszaka pedig kifejezetten hideg van, volt, hogy két vastag pokróc alatt is fáztam. Szegény MSE is eljött megfázni, mondjuk, lehet nem kellett volna az óceánban csobbanni. :) Az utolsó körben a power stage miatt az első 20 autó fordított sorrendben rajtolt, ezért azt beszéltük meg, hogy Ogier után megrohanjuk a kocsit, hogy elkerüljük a dugót. Persze nem csak mi gondoltuk így, az egész hegyoldal megindult velünk együtt, de ügyesek voltunk és szinte üres úton csorogtunk Faro felé. A szervizparkban is nyugalom volt, a felállított kivetítőn megnéztük a power stage végét, aztán irány a sajtóiroda. Amíg mi az irodán nyomultunk, a lányok (Anita és Viki) a szervizparkban kutattak. Bár magát a célceremóniát kihagytam, azt azért láttam, hogy milyen szerény pódiummal készültek a portugálok. Csak simán lelökték a stadion felé vezető útra, mellé pattintottak egy kis tribünt a VIP-nek, jó sok kordon aztán kész is. A verseny végi sajtótájékoztató előtt még kávéztam egyet. Egyszer csak megjelenik előttem egy Citroenes hölgy, némi energiaitalt és sört hozott magával. A sört nem is tudtam mire vélni, egészen addig amíg Loeb meg nem jelent előttem egy üveggel a kezében! ? Felszaladt a lépcsőfordulóba, gyorsan ledurrantotta, én meg bevéstem neki egy piros pontot! Most már bevallom, régen egyáltalán nem szimpatizáltam vele, de mióta saját környezetében látom, kifejezetten megkedveltem. A sajtóirodán általában a Rally VB egyik állandó magyar fotósával, Makai Gerivel ültünk egy asztalnál. Ő egyébként egyik legnagyobb rajongója a World Tour 2011 programnak, mondogatja is, mikor meglát: „menjünk együtt világgá!”:) Én meg irigykedem rá, egyrészt a szép képei meg a mellénye miatt :D Másrészt pedig azért, mert néha elgondolkodom, hogy milyen jó lenne, ha nekem is csak a képeket kellene feltolni, mondjuk nap végén egy rövid beszámolót. De szerintem már nem lennék meg a blog nélkül, (szerencsére úgy hallom mások se) és hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök neki, ha néha egy-egy videót is bele tudok sűríteni a programba. Szóval nem is mondtam semmit. Öt körül búcsúztunk a rali központjából, a csajok ez idő alatt elkészítették az összes tervezett és terven felüli közös fotót, begyűjtötték a legfontosabb aláírásokat, pózoltak a céldobogón. Mielőtt hazamentünk, beugrottunk végre a helyi osanba kajáért, de nem emiatt tértem ki rá. Egy hostess lánynál érdekes sört pillantottunk meg, közelebbről is szemügyre vettük, ekkor vettük észre, hogy csokis ízesítésű!!! Muszáj volt megkóstolni, bár ne tettem volna, életemben nem ittam még ilyen rosszat. Hétfő reggel láss csodát elsőként keltem. Egy kávé után kicsit ellazultam a zuhany alatt, majd rárepültem a számítógépemre, a fenti sorokat írni. Pihenten sokkal könnyebben megy az írás, pikk-pakk összejött három oldal, ezért két részre is bontottam. A hétfői programba egy kis városnézést iktattunk, kíváncsiak voltunk, hogy mutat nappal az óceán partja. Tényleg gyönyörű, sziklákkal tarkított homokos tengerpart, mint a mesében. Szerencsénkre az idő is szép volt, ezért kicsit napozni is tudtunk és annak a párszáz képnek is jót tett a napsütés, melyek hamarosan elárasztják a facebook-ot!:) Nem csoda hogy kicsit megéheztünk, ezért egy étterem felé vettük az irányt. Egy kicsit lassúfelfogású töröknél kötöttünk ki. Nem tűnt drága helynek, viszont olcsó se volt, nyolcfős csapatunk számára legnépszerűbb brazil pizzát 2 600 Ft-ért tolták. Mire leküldtük a kaját eléggé lehűlt a levegő, ezért visszatértünk a szállásra meleg ruháért. Amíg Anita összepakolta a táskáját, Zolival lezsűriztük a 2011-es Korda Lány pályázat jelöltjeit. Anita gépe este 11-kor indult Faroból, volt még egy kis időnk városnézésre, így megnéztük a közeli Vilamoura jacht kikötőjét. A naptól addigra már el kellett búcsúznunk, de az éjszakának is megtaláltuk a varázsát, néhány öngyújtó és mobilteló segítségével elkészítettük az eddigi legtrükkösebb csoportképünket. Elég babra munka volt, el is repült az idő, fél 10kor kaptunk észbe, hogy lassan felszáll a gép. Szerencsére nem volt gond, még időben felraktuk Anitát a gépre, holnap már mehet dolgozni. Nekünk még jut egy nap a latin érzésből, kedden visszatérünk Spanyolországba. Hogy pontosan hova, nem tudom, volt már szó Sevilla-ról, Malagáról és a Cadiz melletti nemzeti parkról, de még Giblaltárról is, de szerintem egyikkel sem lövünk annyira mellé. Valamikor szerda dél körül érünk majd haza, de maga a Portugál Rally sajnos már számunkra is véget ért. A Portugál Rally blog és helyszíni tudósításunk támogatói: Korda Racing Partnerünk: RallyeTours Portugál Rally Blog 2. rész: Mélypont Portugál Rally Blog 1. rész: Latin március Támogatóink: Fri