|
|
|
|
|
Ranga
László élete 5. rész Január
15. Milyen első élményetek van a ralival
kapcsolatban? Laci: - Nagyon kicsi voltam,
de emlékszem arra, amikor otthon az utcánkba állt egy vadonatúj
Lada VFTS, ami gombbal indult! Ez annyira megfogott, hogy nagyon
sokáig ezt meséltem mindenhol! :) Peti:
Nekem az első élményem az volt, amikor Bőszénfa közelében
kigyulladt az Audi Quattro versenyautó és a mögötte haladó autóban
ültem. Ez szinte a mai napig emlékeimben él. Milyen gyakran kísértétek el a versenyeire
édesapátokat? Laci: Mi mindig mentünk volna!
Csak sajnos ugye függött a dolog a sulitól, meg persze a jobb
jegy szerzésétől is ? De szinte minden versenyen ott voltunk
szerencsére!! Peti:
- Olyan 4-5 éves korunktól fogva az összes versenyén
ott voltunk ahova el tudtunk menni az iskola mellett. Kb. 80%-ban
együtt voltunk a csapattal és nagyon türelmesen viseltek minket
a csapattagok. :) Hogyan láttátok édesapátok sportkarrierjét
gyerekkorotokban? Laci: - Természetesen nekünk
Ő volt a legjobb!! Örültünk mikor nyert és szomorkodtunk mikor
nem! Láttuk az akarást, az alázatot, az elszántságot és a sportszerűségét...
Mindezekért felnéztünk Rá és a példaképünk is lett! Most látjuk
jobban mi is, hogy milyen nehéz ezt csinálni, nem hogy még a
csúcson lenni ilyen hosszú ideig!! Peti:
- Tulajdonképp, ami nekem megmaradt az emlékeimben az 5-15 éves
koromig tart, és azért ebben az időszakban az emberek felfogása,
értékrendje is teljesen más, mint később. Nekem akkoriban azt
jelentette Apa sikersorozata, hogy nagyon keveset láttuk, állandóan
tárgyalt és a csapat menedzselését intézte, illetve versenyen
voltak Ernővel. Amikor otthon volt, egyben volt a haverunk,
barátunk és Édesapánk, mert bár sokan zárkózottnak látták -
ami igaz is volt -
de a szűk körében rendkívül nyitott volt. Rengeteget poénkodtunk,
mai napig sok emlék megmaradt. Milyen volt a sokszoros bajnok fiaként
gyerekeskedni? Édesapátok a halála után közel 10 évvel is roppant
népszerű, de ez sokkal intenzívebb lehetett akkor, amikor még
aktívan versenyzett. Laci: - Nagyon jó!
:) A mi családunkban senkire nem volt jellemző ez a:
„napszemüvegben járok még borult időben is és a középpontban
kell lenni mentalitás”! Ugyanolyan hétköznapi életet éltünk,
mint bárki más! Viszont pl: az iskolában nagyon sokszor hátrányként
mutatkozott meg ez a dolog! De sokkal több volt a pozitív oldala,
amit büszkén viseltünk!
:) Peti:
- Az iskolában és mindenhol máshol
minket Apa neve révén azonosítottak, ami a mai napig sok helyen
megvan. Ez járhat némi pozitívummal, de sokszor negatívan is
ér minket. Akkoriban azért az Autósportnak is volt reklámértéke.
Utcán járt Apa a Mol-os és Marlboro-s, Janika az Aral-os autókkal
és minden ember jó érzéssel nézett rájuk. Manapság ez kikopott
szerintem, nincsenek annyira elismert egyéniségek, az okát nem
tudnám megmondani, bár sejthető. - Akkoriban is rengeteg rosszakaró volt és nagy
csillogás látszott kívülről, amire irigyek voltak, de azért
ez belül merőben más volt és rengeteg munka volt mögötte. Édesapátok mennyire próbált benneteket
a rali vagy bármilyen autóverseny irányába "terelgetni"?
Laci: - Talán velem kapcsolatban
tudatos volt a dolog, mivel Peti még kicsi volt! El is indította
a gokartos pályafutásomat. Ami annyira nem tetszett, mert egyszerre
20-an voltunk a pályán és mindenki lökdösött mindenkit, nem
az én világom volt! De mikor Büki Ernővel kitaláltuk, hogy mi
rally 2-ben szeretnénk indulni 2001-ben, akkor nem annyira örült
elsőre! Akkor már nagyon beteg volt és féltett attól, hogy túl
sok csalódás fog érni és Ő nem fog tudni ott állni mellettünk!
De Ernővel napokat ültünk az ágya mellett és győzködtük, hogy
végre bólintson rá! Természetesen rábólintott és minden segítséget
meg is adott a kezdetekhez!! Peti:
- Lacit szerintem abszolút ebbe az irányba terelte
volna, hiszen a gokartozást is tudatosan indította el vele.
Ha nem jön, a betegsége biztos vagyok benne, hogy sokkal komolyabb
szinten tudnánk művelni ezt az egészet, de úgy látszik ez volt
megírva, ebből kell kihozni a legtöbbet! -
Én egyébként akkoriban fociztam, ami viszonylag jól is ment,
de aztán a tanulás miatt abbahagytam. Nem terveztem ralizni,
de Szabó Ádámmal mégiscsak belefogtunk, aztán mostanra átültem
baloldalra, bár tudom, hogy melyik országban vagyunk, ezért
komolyabb terveim egyelőre nincsenek. Milyen ösztönzést adtak az ő sikerei,
pályafutása? Laci: - Nagyon nagyot! Ha nem
adna ösztönzést, én már rég abbahagytam volna az egészet! Talán
egyszer nekünk is adottak lesznek a feltételek, hogy az első
helyért tudjunk harcolni! Ugyanazt az akarást és elszántságot,
ami Apának volt, nehéz gyakorolni! Peti:
- Most így 25 éves fejjel már nagyjából látja az ember,
hogyan lehetne gyors egy adott pályán. Amennyiben a lehetőség
adva lenne, úgy gondolom azt az alázatot és elszántságot gyakorolva,
amit Apától láttunk, csak úgy lenne értelme ezt a sportot is
csinálni. Szerintem Ő fejben verte meg a többieket -
persze mikor beteg lett, már más dolgok kerültek előtérbe -
és ez a dolog ma is működik. Hogyan élte meg otthon magánemberként
a sikereit és kudarcai? Laci: - Nagyon tudott örülni
a sikereinek a családdal és a csapattal együtt! Viszont a kudarcokat
nagyon nehezen élte meg! Volt, hogy nem is lehetett hozzászólni
napokig, magába zárkózott és szerintem saját magában lerendezte
a dolgokat, hogy a következő versenyre már úgy menjen, mintha
misem történt volna! Egyszer megtörtént, a Fordos időszakban,
hogy kiestek műszaki hiba miatt zsinórban hatodszor és úgy eljött
haza Miskolcról, hogy ottfelejtett minket és a fiúkhoz kunyeráltuk
be magunkat a szervizbuszba, hogy hazajussunk.:)
De tudtuk, hogy ilyenkor hagyni kell és minden jó lesz!
:) Peti:
- Sikereinek nagyon őrültek Ernővel közösen, de mindig
hangsúlyozta, hogy ez csapatmunka és a szerviz nélkül nem menni
semmire. Akkoriban a szerviz is sokkal nagyobb megbecsülést
kapott. Kudarcait nagyon nehezen viselte, főleg a Ford-os időszakban,
és persze amikor Jani többször elkezdte megverni. Aztán elkezdte
itthon is mondogatni, hogy sajnos eljött az idő, és ahogy Ő
a Ferjáncz Attilát, úgy most Őt is le fogja taszítani a Jani.
Nehezen viselte, de tudomásul vette. Mik voltak pályafutásotok sarokpontjai? Laci: 1997 és 98-ban
gokartoztam a magyar bajnokságban! Nem igazán volt az én világom!
Aztán 2001-ben kezdtem a ralis
pályafutást, Rally2-ben
a Suzuki kupában! Abszolút tanulóév volt és nagyon jól éreztem
magam ott! Egyre jobban is ment a dolog! Majd jött egy kis szünet,
a támogatók hiánya miatt! 2002-ban a Mecsek rallyn indultam
Németh Peti (Szelep) segítségével egy Skoda Kit-Car-al, ahol
rögtön nyerni is tudtunk! - Aztán 2004-ben jött a Suzuki Ignis kupa, már
az első osztályban. Csak a harmadik futamtól tudtunk bekapcsolódni
a bajnokságba, de így is sikerült év végére a második helyet
megcsípnünk! 2005-ben maradt minden ugyanígy, csak több ellenféllel
kiegészülve versenyeztünk. Szintén második helyezést értük el
az év végi összesítésben. - Majd 2006-ban már a "nagy
autó",
S1600- as Ignisbe ülhettünk. Itt már elég sok problémánk akadt
az autóval, de az év végi értékelés negyedik helyét meg tudtuk
szerezni! 2007-ben már az N-es Mitsubishivel mentünk, ekkor
is rengeteg műszaki problémánk volt, mint ahogy 2008- ban is.
Az eredményeket nem is figyeltük...
2009-ben 4
versenyen indultunk, amiből kétszer kiestünk műszaki gond miatt.
De indultunk egy Horvát bajnoki futamon is, ahol az abszolút
3. helyet sikerült elérnünk! A 2010-es évben is csak 4 versenyen tudtunk
elindulni, de a Veszprémi futamon már abszolút negyedik időket
tudtunk autózni. A Mecsek rallyn pedig már vezettük is a versenyt
abszolútban, de egy váltóhiba hátráltatott minket kissé. Remélem,
egyszer tudunk teljes szezont menni ugyanolyan háttérrel, mint
a többiek! Peti:
- Az én pályafutásom
nem valami hosszú. 2004-ben kezdtem Baksay-Szabó Ádám mellett
navigálni másodosztályban. 2005-től 2007-ig a Suzuki Ignis Kupában
mentünk, ahol sok szép eredményt értünk el, voltunk év végén
3. majd 2. helyezettek is. Rengeteget tanultunk a sportról minden téren.
Sok barátságot kötöttünk. 2008-ban Topp Zolinál, Lacival egy
csapatban versenyeztünk. Nekünk ez abszolút tanulóév volt a
Mitsubishi-vel, de az év második felében tudtunk már gyorsan
menni és szép részeredményeket elérni. A 2009. évben az Eger
ralin mentem Ádámmal, ahol ORB-ben 8. helyezést értük el, majd
a Magyar Mikivel megnyertük az N/2 géposztályt a Komló ralin.
Ebben az évben diplomáztam, több verseny nem fért bele sajnos. -
Úgy terveztem, hogy fel is hagyok kicsit a Ralival, de 2010.
augusztus első napján, szülinapi ajándékként elindultunk egy
pécsi Sprint versenyen, amit sikerült abszolútban megnyerni.
Topp Zoli és csapata segítségével jött ez létre, mert a Richard
Burns Rally szimulátor bajnokságban meg tudtam nyerni az N/4-es
kategóriát.
- Később még három futamgyőzelmet szereztünk a Rally Sprint
Bajnokságban, illetve a Baranya Kupán vettünk még részt, ahol
5 gyorsasági után másfél perces előny birtokában egy vízátfolyáson
felúszva estünk ki az első helyről. -
A Mikulás ralin még elindultunk idén, de sajnos csak murva gumink
volt, így feladtuk a versenyt, nehogy értelmetlenül kárt tegyek
az autóban. Történtek-e mások által összehasonlítások
a ti és édesapátok eredményei között? Laci: - Történt már ilyen,
de butaságnak tartom! Peti:
- Velem még ilyen nem történt, ez még nagyon korai lenne. Milyen terveitek vannak a raliban? Laci: - A terv az, hogy ugyanolyan
háttérrel végigcsinálni egy évet, mint az ellenfeleink! Nem
kell jobb autó, legyen ugyanolyan!! Ha álmodozni szeretnék,
akkor valahol külföldön versenyeznék szívesen! Peti:
- Abszolút nincs tervem. Az anyagi lehetőségeinket
látva derül majd ki, hogy hol tudunk részt venni. Nálunk elsődleges
Laci versenyzése, ha ezen felül marad kapacitás, akkor szívesen
indulok el bárhol én is. Köszönöm a segítségeteket! További
sok sikert kívánok! Köszönet a sorozatban látható képekért
a Ranga családnak és a videókért a Lepold Sportvideonak! Forrás: Fekete Kálmán: Ranga László
című könyve Ranga
László élete 4. rész |
|
